Balassa M. Iván, Balázs György szerk.: TÉKA 1979 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1979)

A pajták építészeti Megjelenése egyszerű* Építésükhöz ugyanazokat az anyagokat és szerkezeteket használták, mint amelyeket a helyi hagyományos lakóházépítésnél, non ritka az archaikus helyi anyagok és szerkezetek felhasználása son: favázas* nádfalú, lészás nádfodésü; téglalábas, deszkafalú; kő-, illetve vegyesfalú, nád- illetve cserépfedésű épületekkel találkozunk, A falazatokat úgy készítették, hogy a gabona, széna utószáradásához jó szellőzést biztosítsanak, A Fertő-tó vidéki kőpajták nem egysorban, hanem "fürtösen" helyezkednek el, a keskeny telkek miatt hosszirányban tagoltak, a telket általában teljes szélességben lezárták, igy az udvart a kerttől elválasztották. Az áthajtás nagyméretű kapukon történik, a pajtákba megrakott szekerekkel is be lehet állni. Totőszorkez tük ollószáras, az újabban készülteknél állószékes, ritkábban feszi tőmüves /pl. Fertőszéplak, Hagy Lajos király út/, â múzeumban épülő "kisalföldi fa jobb oldalának elkészült pajtasora - bá; az egyes épületek mái más területről valók hitelesen tükrözi «z a sajátos építkezési és telekelrondezési szokást. Balfról áttelepített pajta