Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
VALLÁS ÉS NYELV - Iskolák
ISKOLÁK Az anyanyelv megőrzésében nagy szerepük volt és van a magyar tanítási nyelvű iskoláknak. A reformátusok mindig nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra, sok településen működtek felekezeti iskoláik. A 18. század második felében az erdélyi falusi iskolákban a tananyagot az írás-olvasás, a katekizmus (a vallás kérdés-felelet formájában való kifejtése), a zsoltárok éneklése, olykor a latin nyelv elemei alkották. Az 1834. évi vizitáció szerint Lozsádonagyermekek40-50 zsoltárt ismertek, ami komoly tudásnak számított. A latin nyelv tanításának kérdésében a döntés a helybeli tanító kezében volt. 1796-ban Lozsádon a szülők a vizitáció előtt felszólították a tanítót, hogy ne deák nyelven, hanem magyarul tanítson, de az 1834. évi vizitáció arról számolt be, hogy a tanulók jól haladtak latin tanulmányaikban. A latin nyelv a reformkorban végleg eltűnt a falusi kisiskolák tanrendjéből. Helyette gyakran a magyar nyelv tanítása szerepelt az egyházi rendelkezésekben. 5 5 A 19. század elején a Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye területén a református felekezeti iskolákban más vallású és nemzetiségű gyermekek is tanulhattak: például Brádon 1841-ben 2 magyar (1 református, 1 katolikus) és 6 román, Őraljaboldogfalván 1844-ben 5 magyar (4 református, 1 római katolikus) és 21 román (6 görög katolikus, 15 ortodox) tanult. A református gyermekek is jártak más felekezetek iskoláiba, például Déván és Körösbányán a ferences kolostorban működő, jó színvonalú iskolákba. A határőrök gyermekei az 1764-ben megalakult határőrszervezet által létesített iskolákba jártak, ami közrejátszott az anyanyelv mellőzésében. Ezekben az iskolákban ugyanis a gyermekek nem magyarul, hanem németül és románul tanultak. A Habsburg hatalom a német nyelvű oktatást igyekezett kizárólagossá tenni, amiben a reformátusok az anyanyelv veszélyeztetését látták. Például Rákosdon 1830-ban a határőrszervezeti iskolában tanulók a német Büchleinból olvastak és fordítottak román nyelvre. A vizitáció megjegyezte, hogy itt „a legszükségesebb a magyar nyelv tanulása volna." Az 1844. évi dévai püspöki vizitáció a vidék tanítóit a magyar nyelv fokozottabb tanítására utasította, mert „az oláh nyelv ezen eklézsiákban kihalással fenyegeti a nemzeti magyar nyelvet." Hosdáton 1846-ban ugyanez volt a panasz: „az oláh nyelv csaknem egészen kiszorította a magyar nyelvet." 5 6 Sebestyén 1995: 59-60. Sebestyén 1995: 61-62. 44
