Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

VALLÁS ÉS NYELV - A református magyarok helyzete a 21. század elején

amikor a házasulandók nem vallásosak, föl sem merül a templomválasztás problémája. Míg a református egyházban a nyelv és a vallás összetartozik, addig a római katolikus vallás más stratégiát követ: a misék soknemzetiségű vidéken sok nyelv bevonásával folynak: például a liturgia legnagyobb része magyarul zajlik, de az evangéliumi szakasz, a prédikáció és a Miatyánk két-három nyelven is elhangozhat. A reformátusoknál elképzelhetetlen, hogy valaki református legyen és román, pedig véleményem szerint a szórványvidékeken egyre több ilyen egyén él. Azokon a településeken, ahol csak kéthetente vagy havonta van istentisztelet, nem jellemző, hogy más hétvégéken katolikus vagy egyéb templomba mennének a reformátusok, de másik település református templomába sem járnak. Inkább azt tapasztalom, hogy ennyivel beérik, vagyis a vallás már nem hatja át az életüket, nem számít központi szervezőerőnek. Szükség esetén azonban első körben a magyarnak számító felekezetekhez fordulnak, így például Kudzsiron nincs külön református temető, a kis létszámú református gyülekezet tagjai a római katolikus temetőbe temetkeznek. Általános tapasztalatom, hogy az utóbbi időben a kisegyházak szerepe megnőtt (pl. baptisták, pünkösdisták), főleg az ortodoxok közül sokan térnek át valamely neoprotestáns egyházhoz, a településeken sok új imaház épült. Ezáltal feloldódik a reformátusok és ortodoxok közötti éles határvonal. Vajdahunyadon van magyar baptista és pünkösdista gyülekezet, de a legtöbb helyen a nyelv szerepe háttérbe szorult, és nemzetiségtől függetlenül egy közösségbe járnak a hívek, így a román nyelv jut szerephez, hiszen ezt mindenki érti és beszéli. Mivel a református egyház bezárkózott a magyar anyanyelvbe, a románok között az egyéb egyházak tudnak nagy mértékben terjeszkedni: az ortodoxok közül ugyan sokan nyitnak és keresik a változás útját, de valószínűleg ők már nem a református egyházba fognak betagolódni. Főleg városokban sokan élnek olyanok, akiket gyermekkorukban reformátusnak kereszteltek, de magyarul már nem tudnak, semmilyen felekezethez nem tartoznak. Azután elkövetkezik valamilyen sorsdöntő fordulópont az életükben, amikor szükségük lenne az egyházra, a közösségre és a hitre, ám nincs esélyük, hogy a református egyházat válasszák azon a nyelven, melyet értenek, és ilyenkor más utakon indulnak el. Minden olyan közösség, mely az adott térben meg akar szilárdulni, helyszíneket igyekszik teremteni, melyek a csoport identitásának szimbólumait és az emlékezés támpontjait kínálják. Az emlékművek állításában a csoport ál29