Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
A szórványlét
a román nyelv hatását mutatja. Míg a középkori gyökerű magyarság vezető szerepet töltött be a falvak társadalmában, sokuk kisnemesi vagy nemesi ranggal rendelkezett, ami öntudatukra is kihatott, addig a gyári vagy bányászati munkát vállalók egyszerű falusi emberek voltak. A tősgyökeres lozsádi vagy rákosdi magyar lakosság egészen a 20. századig megőrizte azokat a mondákat, melyek származásukra vonatkoztak. Velük szemben a falvakat elhagyó munkások az új környezetben új identitást, kapcsolathálót alakítottak ki, melyben a hagyományok kisebb szereppel bírtak. Az anyanyelv presztízse, társadalmi tekintélye és értéke az esetek többségében nem magas a Hunyad megyei kétnyelvű magyar egyének számára. Sokaknak magyar anyanyelvük csupán maradéknyelvnek 4 2 számít, mert a román a szülőkkel, nagyszülőkkel történő kommunikációt leszámítva szinte teljesen kiszorította a magyar nyelvet. S mindehhez hozzá kell tenni, hogy a kultúra szempontjából is meghatározó a román hatás, ráadásul a globalizáció következtében ugyanaz a többnyire angolszász zene számít slágernek egy magyarországi és egy romániai faluban is, illetve ugyanazok a ruhák, ételek kaphatók az üzletekben. A Hunyad megyei magyarok az anyanyelvi köznyelv kellő fokú ismeretének hiányában rosszul érzik magukat a magyarországiakkal folytatott kommunikáció során, magyar szót legfeljebb a magyarországi televízióban hallanak. Az államnyelvet viszont általában jó ismerik, s ezért inkább a román nyelv mögé rejtőznek. A mindennapi érintkezés szavai, a román televízió hatása szinte minden Hunyad megyében élő adatközlőmnél észrevehető volt, sokaknál megfigyeltem a román dallamos hanglejtés alkalmazását akkor is, amikor magyarul beszélt velem. A munkahelyen vagy hivatalban (tribuna - törvényszék) alkalmazott kifejezések vagy az üzletekben kapható újabb termékek (pl. rígípsz lemez - gipszkarton) román megnevezése is természetes. Amikor olyan személlyel beszélgettem, aki csak a kedvemért használta a magyar nyelvet, akkor lehetett érezni, hogy az illető románul gondolkodik, és azt fordítja magyarra (kettőezer és kétben). Ilyen esetekben vagy rosszak a ragok vagy egyszerűen elhagyják azokat. A mondatok szintjén azt figyeltem meg, hogy többnyire magyarul ragozzák az adott szót („Ha lett volna tehetségünk [pénzük], mehettem volna tovább magyar fakultátéra [karra]." „Itt dolgozik a patronnál [vállalkozónál]."), de olyan asszony is volt, aki a magyar mondatba a román szót román raggal illesztette be („Most menyen Temesvárra la facultate."). 4 2 Kiss 2002: 218. 20
