Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

A HUNYAD MEGYEI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉGEK - Nagypestény

cserébe a románok gyapjút, túrót adtak. Gyerekkorában kb. 25-30 református család élt a faluban, mindannyian nemesi származásúnak tartották magukat. A románoknak egy része is nemesnek vallotta magát, ez nyilván a Mária Terézia idején megszervezett határőrséggel volt kapcsolatban. A két réteg ruházatában is eltért egymástól. NA a helyi román iskolában végezte el a 7 osztályt, nem tanult tovább, mert sok földjük volt, azt kellett megművelni. Magyarul már csak a hátszegi lelkészszel beszél: „Pestényben voltunk akkor, emlékszem, a templomban 20-30-an gyűltek össze a templomban minden vasárnapon. Volt pap itten Pestényben. Aztán Hátszegről jött pap. Most jön minden hónapba első vasárnap, de hiába jön, csak ketten vagyunk a templomban, sokszor csak én vagyok. NB a másik [édesanyja alsószilvási román lány volt, de édesapja után reformátusnak keresztelték], Feleségem román, nem tud magyarul, van két lányom, románok után vannak, nem tudnak egy szót se magyarul, én beszélni magyarul csak mikor jön tiszteletes úr, mással nincs kivel beszéljek senkivel, úgyhogy mikor kicsi gyerek voltam, a családban magyarul beszéltünk. Ameddig itt volt egy párt, vasgárda, mikor jöttek, betilták, nem még szabad beszélni magyarul. Háború előtt. S akkor megtiltották, s aztán megszoktuk románul, itthon is mindig csak románul beszéltünk, nem még beszéltünk magyarul." NA konfirmációi emléklapjának részlete 1941-ből. Vass Erika felvétele, 2008. 164