Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
A HUNYAD MEGYEI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉGEK - Nagypestény
De az is elmúlt, elment. Nem mondom, hogy jobb volt - de most sokszor gondolom, hogy jobban éltünk akkor, mint most. Most is elég nehéz, most még nehezebb, mert öreg vagyok, 82 éves vagyok. A kollektív ahogy volt, ahogy nem, de lehetett élni akkor is. Föld nélkül is. Akkor is lehetett élni. Nehezebben, rosszabbul, de éltünk akkor is. A kollektív után, mikor jött ez az idő, nagy nehezen vettem traktort s gépeket egymásra, amivel kelletett, hogy dolgozzam a földeket. A kollektív idejében nem volt semmi mesterségem, csak földműves voltam, és nagyon nehéz volt. Mentem az iskolába, megtanultam mint traktorista, aztán dolgoztam a kollektívnál traktorral. Aztán most még rosszabb, vettem traktort és mást, hogy dolgozzam a földemet, egyedül vagyok, nem még bírom dolgozni. Most által adtam, van egy ember, aki dolgozza az egész falu földjét. Mindenkinek a földje dolgozatlan maradna, de hogy dolgozza ez, és mégis ad valamit. Van 6 hektár földem, arató." AzN-ekhelybeliekvoltak, NArómai katolikus édesanyja pedig Lindzsiniából jött ide férjhez. NA húga Demsusba ment férjhez egy református férfihez: „Jó családba, nagyon jó családba ment. És volt vagy 11 hold gyümölcsösük. Volt sok alma, szilva, nagyon-nagyon gazdagok voltak, nagyon jól ment nekik." Házasságukból nem született gyermek. NA helybeli román lányt vett el, ezt így indokolta: „Mikor megnősültem [pontosabban nősülés előtt állt], a hátszegi tiszteletes úr mindig azt mondta nekem: »Na, A, menjünk Dicsőszentmártonon, nem tudom, hol lesz az is, és onnan hozzunk magyar lányt.« »Tiszteletes úr, aki Dicsőszentmártonból jön Pesténybe utánam, az azér jön, hogy ottan a kutyák sem veszik. Aztán hiába veszek magyarul lányt, magyarok között, gyenge emberek. Nem menyek én oda.« Innen vettem feleséget, gazdag emberektől, nagyon jó módban vannak. Nem vettem szegény házban feleséget. Hála Istennek, jól értettünk és éltük az életet." NA-éknak két lányuk született, a családban csak románul beszéltek velük, férjeik is románok lettek. NA-ék a helyi református templomban esküdtek, amikor télen az ő házuknál tartja a hátszegi lelkész az istentiszteletet románul, akkor azon a felesége is jelen van, úrvacsorát is vesz. NA azonban nem jár az ortodox templomba, a piinkösdistákhoz viszont alkalmanként elmegy, azt közelebb érzi a református lelkéhez. Az 1927-ben született férfi haloványan emlékezett vissza a régmúlt időkre. Gyermekkorában a magyarok csak marhákat tartottak, birkát nem, azokkal a románok foglalkoztak. Viszont a magyarok földjein is legeltek a birkák, ezért 163
