Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

A HUNYAD MEGYEI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉGEK - Nagypestény

NAGYPESTÉNY A Hátszegi-medencében található település történelmében - ahogy a történelmi fejezetben is írtam - a román kenézeknek volt szerepük, akik közül sokan a 15. században váltak nemesekké. így volt ez a Pestyéni család esetében is: 1411ben Pestyenei Tatul a Balk fia, 1418-ban pedig Pestyéni Mihály mint a hátszegi vár kerületének esküdt kenézei szerepeltek.

33

1 Demsus, Pestény, Csula és Tustya testvéries viszonyban voltak egymással, de sokszor pap nélkül éltek, az egész 17. században egyetlen egy pestényi papról van említés. 1770 körül a négy egyházból Tustya és Pestény anyaegyházakká váltak.

33

2 A nagypestényi gyülekezet 1863-ban 54 főt számlált, a 9 iskolást a lelkész tanította. Filiái voltak Demsus (18 fő), Brázova (5 fő), Várhely (15 fő), Zejkány (5 fő) és Nagyosztró (4 fő). Emellett ekkor a klopotivai lelkészi állás üres volt, így az ott élők (46 fő) körében és Malomvízen (5 fő), Kernyesden (2 fő) is a nagypestényi lelkész végzett szolgálatot.

33

3 Minden bizonnyal a határőrszevezetben való szolgálat miatt a korábban ortodox felekezetű falusiak többsége görög katolikus vallású lett: 1850-ben 9 ortodox, 558 görög katolikus, 10 római katolikus, 74 református és 4 evangélikus lakott a faluban.

334 Ugyanekkor 482-én vallották magukat románnak, 144-en magyarnak, 8-an németnek és 21-en cigánynak.

33

5 A szórványlét a lelkészektől kemény helytállást kívánt, a hívek szempontjából pedig azt jelentette, hogy ritkán járt hozzájuk lelkész, így nem alakulhatott ki szoros kötődés az egyházhoz. Nagypestényben az 1901. évi vizitációkor jegyezték föl, hogy 1899 óta nem volt saját papjuk, az őraljaboldogfalvi lelkész pedig évente öt alkalommal kereste fel őket. Akkor a gyülekezet lélekszáma 80 fő volt, a szórványokban 27. Vegyes házasságokat említ a jelentés, de sajnos arányukat nem.

33

6 Elképzelhető, hogy a református hívek szükség esetén a görög katolikus paphoz is fordultak segítségért, és sok szokást vettek át a többségi románoktól, de sajnos erre vonatkozó forrásra nem találtam. Bőjthe Ödön 1891-ben csupán ennyit írt a településről: „Nagy- Kis-Pestény 33

1 Csánki 1913: 216. 33

2 Dáné 1863:19. 33

3 Dáné 1863: 39. 33

4 Varga E. 200gd: 51. 33

5 Varga E. 2009c: 89. 33

6 A Hunyadi ref. e. megye visit, feleletek jegyző könyve 1901. Az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltára E.f. 38. 161