Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
A szórványlét
tanulmánykötet. 3 5 A megjelent írások sok hasznos szempontot sorakoztattak föl, melyek segítséget jelentettek munkámhoz. A Hunyad megyei szórványmagyarság vizsgálata során merev kategóriákat nem állítottam föl, az esettanulmányok is mutatják, mennyire összetett szempontok figyelembevételére van szükség a konkrét személyek életútjának értelmezéséhez (pl. tősgyökeres lakosok vagy munkavállalás céljával érkezett személyek vagy az ő gyermekeik, akik már itt születtek; városokban vagy falvakban lakók, iskolázottság, munkahely, a kollektív emlékezethez való viszony erőssége, vallásosság mértéke). Módszertani szempontból Balogh Balázs és Fülemile Ágnes Kalotszeget bemutató könyvét tartom meghatározónak, 3 6 melyben a szerzők a kalotaszegi identitást, a vidék kapcsolathálóját részletekbe menően ismertették. Munkámmal nem szeretnék a nemzeti történetírás érzelmi hálójába kerülni, a tények objektív bemutatására törekszem, de Hunyad megyében többnyire olyan gyűjtési helyzetbe kerültem, amikor az életút elmesélése közben maguk az adatközlők adtak rezignált olvasatot életüknek, melyben a magukra maradottság fontos szerepet nyert. Miközben egy-egy személy mérlegre helyezte életét, előfordult, hogy nagyobb távlatból másképp értékelte egyes lépéseit, mint évtizedekkel korábban, amikor szinte észrevétlenül történtek az események. A tősgyökeres, református magyarság létszáma évszázadok óta minimális, az asszimiláció azóta is folyamatos. Kutatásom egyik tanulsága az volt, hogy a vidéken élő magyaroknak csak töredéke középkori eredetű, helyükbe vagy melléjük a későbbi évszázadokban elsősorban a Székelyföldről érkeztek kisnemesek, nemesek, a 19-20. században pedig még nagyobb körből munkások. Egy rákosdi férfi a Hunyad megyei szórványmagyarságot egy homokrakás széléhez hasonlította: mire odaér valamilyen határozatok a közepiből hozzánk, nem is érdemes összeszedni azt a homokot, azt már úgyis elviszi a víz, úgyis elrománosodtak, úgyis már végük van." Az arányok szemléltetésére csak egy példa: Bácsiban és Pusztakalánban Kun Árpád nyugalmazott lelkész elmondása szerint 16 év alatt 2008-ig 23 keresztelőre és 105 temetésre került sor, de a megkereszteltek többsége vegyes házasságból született, s nem biztos, hogy meg fognak tanulni magyarul. Az asszimiláció összetettségét Oláh Sándor így fogalmazta meg: „Egy etnikai közösség asszimilácója kulturális adaptáció, olyan több szakaszból álló r Balogh - Bodó - Ilyés szerk. 2007. Balogh - Fülemile 2004. 16
