Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
A szórványlét
folyamat, amelyben a kulturális kódok, társadalomszerkezeti jellemzők, érzelmi sajátosságok keveredése, bonyolult egymáshoz idomulása megtörténik. A többlépcsős folyamat nem is mindig egyirányú, visszalépések is előfordulhatnak, sok esetben külső behatások következményeként. A befogadó társadalom informális szerveződéseiben való teljes elvegyülést, láthatatlanná válást úgynevezett akkulturációs szakasz, a befogadó közösség nyelvének átvétele, az alapvető kulturális kódok elsajátítása előzi meg, majd szerkezeti, társadalmi integráció követi, amikor a nyilvános kapcsolatrendszerekben túlsúlyba kerülnek az integráló mechanizmusok a szemben állók ellenében." 3 7 Veres Valér szociológus az 1990-es évek második felében végzett mintavételek alapján az erdélyi, etnikailag vegyes népesség kollektív identitását vizsgálta a nemzeti hovatartozás és a társadalmi rétegződés szemszögéből. Véleménye szerint az erdélyi magyarok identitásstruktúrája nem mutat olyan jeleket, amelyek a román többséghez való asszimilációra utalnának. Igen kicsi, mintákban statisztikailag nem megragadható azok aránya, akik kettős identitással rendelkeznek. 3 8 Tapasztalataim szerint sem ez a megállapítás nem érvényes a szórványban élő, kétnyelvű Hunyad megyei református magyarokra, sem az, miszerint a kollektív identitáshoz hozzátartozik a konfliktusokban való hit. A szórványlét egyik velejárója, hogy a románsággal szemben előítéletek nincsenek vagy csak minimális szinten. Az ott élők természetesnek érzik az elrománosodást, etnikai konfliktusok sokuk véleménye szerint nincsenek már: „Nincs semmi baj, emberek vagyunk... ritka család, ahol csak tiszta magyar van." „Nincsen ellenség, mind a moldvaiak meg azok az Olténiába mondják, hogy Erdélyben itt vannak a magyarok." A vizsgált közösségek valaha kisnemesi öntudattal rendelkeztek, ma azonban a magyarságukról így beszéltek a kérdezettek: „elkorcsosodtunk", „Voltak a nagy magyarok, de azok már eltűntek, s akkor mi már nem vagyunk valódi magyarok, csak olyan búsmagyarok." Mások magukat „oltott magyaroknak" nevezték, mert úgy érzik, hogy nem beszélnek jól magyarul, s ezért se nem magyarok, se nem románok. Ha a nemzeti identitás elemeit vesszük számba, akkor a nyelvet annak alappilléreként kezeljük, ám tiszta képletek helyett sok példa hozható a kettős identitásra. Évek óta kutatok hazai német közösségek körében (illetve disszertációm egyik fejezetében szerbekkel is foglalkoztam), tapasztalatom szerint ezen 3 7 Oláh 1998: 64. 3 8 Veres 2005:175. 17
