Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Település - népi építészet - A magyarországi szántalpas hombár
Az előző példákon bemutatott hombárok formailag is más változatot képviselnek. Hiányzik előttük a tornác, a homlokzaton levő deszkaajtó közvetlenül a földről elérhető, vagy létráról közelíthető meg. A nagyobb befogadóképességű hombároknál ritkán a hátsó homlokzaton is van ajtó. Manapság megfigyelhetők olyan régi hombárok is, amelyeknek fedele megroggyant, kissé előrebukott. E régi épületeknél a szarufák vagy a rögzítő szögek elöregedtek és engedtek a tető nyomásának. A tetővel együtt a deszka homlokzat és a tető is előre dől. A fonott- és deszkahombár összevetésekor a két fajta (de egyenlő alapszerkezetű) tárolóépület rokonsága és összefüggése kézenfekvő. Ezt az összefüggést - az azonos funkción kívül - a közös, de a deszkahombár esetében kevésbé indokolt szerkezeti és formai elemek is igazolják. A közös vonások elemzése kétségtelenül igazolja, hogy a deszkahombárok a szán talpas, fonott tárolóépületek mintájára készültek, azok szerkezeti és formai elemeit fejlesztették tovább. Az épületek alapjául szolgáló szántalp - a későbbiekben bővebben is kifejtjük-a deszkahombároknál nem indokolt, továbbélése építési hagyomány. Hasonló rendeltetésű, ugyancsak deszkából készült épületeket ismerünk a Pécs környéki sokac falvakban is, ahol a szántalp ilyen alkalmazása teljesen ismeretlen. Ugyancsak a fonott hombárok hagyatéka, hogy a deszkahombárok is felfelé szélesednek. Szerkezetileg és statikailag ez a fonottaknál sem volt indokolt, a deszkahombároknál pedig egyenesen megnehezítette az építést és nagyobb technikai felkészültséget követelt meg. Hagyományos az ereszt alátámasztó oszlopok alkalmazása is, valamint a beöntő nyílások, az ajtók helye. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a deszkahombárok a fonottaknál ismeretlen díszítőelemekkel rendelkeznek. Már JANKÓ és később BELLOSICS is megállapította, hogy a hombároknál felhasznált díszítő motívumok részben megtalálhatók a ház vagy a kapu díszítő elemei között. 1 6 Az általuk leírtak közül ma is látni a hombárokon az oszlopot díszítő tulipánt, a homlokzatra festett férfi és női alakot, a vésett virágmintákat, valamint a kicsipkézett verébdeszkákat. A festett emberábrázolást „typusos oínamentális elem"-nek határozta meg JANKÓ a sokac falvakban. 1 7 Ezt a feltevést igazolni látszik az is, hogy legutóbb, egy 1882-ben készült, férfi és női figurával díszített, festett láda került elő Mohácsról. 1 8 Már a fentiekben is utaltunk a szántalpas hombárok használatára, a parasztgazdaságban betöltött szerepére. Ebben a tekintetben ki kell emelni azt a tényt, hogy ezeket az épületeket csak gabona tárolására használták. Ez az a pont, ahol a szántalpas hombárok funkcionális tekintetben is eltérnek a Kárpát-medence egyéb területeiről, különösen a keleti, 1'' a nyugati-'" és az északi 7 1 peremterületekről ismert gabonatároló épületektől. A hombárokban eleinte a kétszerest, később a búzát és a rozsot őrizték. A szemnverési munkák után a megtisztított magot zsákba szedték és kocsival a hombárhoz 16. JANKÓ i.m. 151.-BELLOSICS im. 299. 17. JANKÓ i.m. 151. 18. A Néprajzi Múzeum I960, évi tárgy gyűjtése. N. É.XLIII. (1961) 93.46. 19. Cs. SEBESTYÉN Károly•. A székely ház eredete. N. É. XXXIII. (1941) 74. 20. Vö. GÖNCZI Ferenc: Göcsej. Kaposvár 1914. 464-466.: KARDOS László: Az Őrség népi táplálkozása. Bp. 1943. 219-224. 21. Vö. FOLTYN, Ladislav: Volksbaukunst in der Slowakei. I'raha 1960. 36. 67
