Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A magyarországi szántalpas hombár

szállították. A kocsi a hombár ajtaja előtt állt. Több esetet ismerünk, amikor az épület elejét díszítő oszlopokat eltávolították, hogy a kocsi közelebb állhasson az ajtóhoz. Egy ember bemászott a hombár belsejébe, ketten kívül segédkeztek. Leemeltek egy zsákot a kocsiról, majd a hombár ajtajához döntötték. A bent álló kibontotta a zsák száját, azután együttesen beöntötték a tartalmát. A rekeszes hombárokat hasonló módon töltötték meg. Az első fiókba (provo okno) a búzát tették, a másikba (drugo olmo) a rozsot, árpát vagy zabot. Ha nagyon jó volt a búzatermés, ide is az került. Gyakran a második fiókba öntötték a tisztább, vetőmagnak szánt búzát. Az előző évről maradt gabonát mindig külön rekeszben tárolták, egyrekeszes hombár esetében pedig az új búza betöltése előtt az esetleges maradékot zsákba merték fel. Az épületek nagyságától függően 15-16 q gabona fért egy hombárba. A rekeszes hombárok űrtartalmát - különösen a deszkahombárokét - a termény mennyisége szerint változtatni lehetett. A nagyméretű, nagvajtós hombárok rekeszeit jó termés esetén fejmagasságig növelték. A jól szellőző hombárokban évekig tárolták romlás nélkül a gabonát. Legtöbbször azonban csak nyár végétől tavaszig volt benne, mert a család is élte a készletet, azonkívül gabonakereskedőhöz és piacra is szállítottak belőle. A termény kiméréséhez is három ember kellett. Az egyik, legtöbbször fiatal fiú, bemászott, majd a gabona tetején állva, fonott vékával (osmak) vagy sajtárral merte a gabonát és kiadta az ajtón. Kívül a tornácon, tuskón vagy létrán álló átvette azt és öntötte a zsákba, amit a harmadik tartott. Ha megtelt, bekötözték a száját és kocsira rakták. Mohácson, a sziget mezőgazdasági hasznosításával a hombárok sajátos használata alakult ki. Azok a családok, akik a szigeti földjükön időszakosan használt tanyát létesítettek, a szemnyerési munkákat is itt végezték. A magot kocsival hazahordták és a városi háznál levő hombárba öntötték. Egyetlen adat szól arról, hogy a kicsépelt búzát a szigetben készített hombárba öntötték, majd télen, a befagyott Duna jegén keresztül a városi házhoz húzatták. Később, amikor sokan kiköltöztek a szigetre, és a tanyák állandóan lakott komplex mezőgazdasági üzemek lettek, a lakóházzal együtt a hombárt is itt építették fel. A szigeti hombárok legtöbbjét azonban az 1956. évi árvíz elmosta. I la kevesebb gabonatermés volt, hellyel-közzel kukoricát is őriztek a hombárban. A legutóbbi években, különösen a szövetkezetek megalakulása óta, a természetbeni járandóságok egy részét helyezik el a hombárban, a búzán kívül a zabot, krumplit, hagymát, babot, borsót stb. Hercegszántón egy-két háznál a sózásra szánt húsféléket akasztják be egy-két hétre. A kakasülőkre hosszú rudat fektetnek, erre függesztik fel a húst, szalonnát, sonkát. A szántalpas hombár belseje tehát szinte kizárólagosan gabona tárolására szolgált. Kívül azonban, az épület közvetlen környékét másképpen is hasznosították. Az eresz alá dugták a ritkán használt kisebb eszközöket, szerszámokat, mint meszelő, tollseprű, metszőkés, sarló, ácskapcsok, kampós szegek stb. Az eresz védelme alá állítottak sok egyéb tárgyat is: köszörűkövet, lábost, permetezőkannát, hordóabroncsot, kályhacsövet, mindenféle fémtárgyat, kosarakat, kocsioldalt, ekevasat, faragószéket, targoncát. Ha elég magas talpon állt a hombár, alája tették a kerékabroncsot, hordódongát, deszkákat, léceket stb. Gyakran itt van a ládából kialakított kutyaól is. A kutya menedéket talál itt az eső elől, egyúttal a termést is őrzi és az egereket, patkányokat is elriasztja. Ősszel a hombár elejére vagy oldalára akasztották a száradó paprikafűzért. 68