Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A magyarországi szántalpas hombár

11. kép. Hombár szántalpa, Mohács (FÜZES Endre felvétele] koszorúgerenda fogja össze a falat, ezeket még elől és hátul egy-egy keresztgerendával kötötték össze. Az épület alját hosszanti irányban futó, és ugyancsak egymásba hornyolt deszkák alkotják, két végük a kötőgerenda kivésett szélére támaszkodik. Az épület eddig leírt képzeletbeli része nagy, osztatlan ácsolt ládára emlékeztet, amelyet szántalpra helyeztek. A koszorúgerenda előrenyúló végét a szántalp felálló végébe csapolt oszlop támasztja alá mindkét oldalon, közepét plasztikusan kifaragott, négysíkú tulipán díszíti. Mivel a szántalpak vége befelé hajlik, az oszlopok kissé ferdék. A tető vázát öt pár összecsapolt szarufa alkotja. Alsó végük a koszorúgerendába ékelt, felül kakasülő köti őket össze. Az épületet kétszeresen fedték le. Először deszkákat szegeltek a szarufákra, majd erre kerültek a tetőlécek, végül a cserepek. - A deszkahombárt mindig cseréppel fedték. A homlokzatot elől-hátul bedeszkázták, előre került a keresztléccel összeszegelt, vaspántos, sarokvason forgó deszkaajtó. Lakattal záródó vaspánt biztosítja. A hombár elején, az előreugró tető alatt kis tornácszerű előteret képeztek ki. A talpak felálló végét farúd köti össze a hombár falával, erre keresztbe két vastag pallót fektettek, amelyhez kis falépcső vezet fel. Az előteret két faragott oszlop, felül pedig a cifrán faragott kakasülő díszíti és keretezi. Ezek a kis tornácok jellegzetes részei a szántalpas deszkahombároknak. A díszítésen kívül gyakorlati hasznuk is van. A kiugró tető védi a gyakran északnak néző hombár ajtaját és falát a beverő esőtől, másrészt erre a tornácra állnak fel, amikor a gabonát beöntik vagy kimerik a hombárból. Régebben - nyáridőben - gyakran itt éjszakázott a gazda vagy az egyik legény a családból. 65