Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A magyarországi szántalpas hombár

10. kép. Cseréptetős deszkahombár, Mohács (FÜZES Endre felvétele] emlékezete is megerősíti. Később is építettek ilyeneket, egészen az első világháború körüli évekig, amikor sok helyen az útépítkezés során a lakóházba készletkamrákat és rekesztékeket helyeztek, és a szántalpas hombárok egy része feleslegessé vált. Sok család a korábbi fonott hombárt is megtartotta és közvetlen melléje szántalpra helyezett deszkahombárt állított. Még ma is megfigyelhetünk Mohácson, Hercegszántón vagy Dunaszekcsőn az udvarban egymás mellett álló két hombárt, közülük az egyik legtöbbször deszkából készült. Míg a fonott hombár szerkezetileg a fonott tárolóedényekkel mutat rokonságot, a deszka hombártalp és tető közötti része az ácsolt ládák népes csoportjába tartozik. A szántalpas deszkahombárok szerkezetét egy mohácsi hombár elemzésével mutatjuk be. A kisméretű, 360 cm hosszú és 240 cm széles tárolóépület a házzal szemben az udvaron áll. Az alapot képező 15 cm széles és 30 cm magas talpakat itt is szántalp formára faragták, elől magasan íveltek és kissé befelé hajolnak. A talp nem ívelt részébe négy gerendát ácsoltak keresztbe, ezek végébe csapolták az épület vázát képező függőleges gerendákat. A sarokoszlopok két belső oldalába vájatot véstek, ebbe csúsztatták a falat képező, tölgyfából hasított és hornyolással összeillesztett deszkákat. Az épület fala tehát zsilipek megoldással készült, a pontosan összeilleszkedő deszkák ma is jól zárnak. A deszkafalat kívül, a keresztgerendákba állított oszlopok támasztják meg - oldalt kettő, elől és hátul egy-egy, nehogy a beöntött gabona kinyomja. A hornyolt sarokoszlopokat pedig a szántalpba ékelt könyökfák biztosítják az elhajlástól. Végső soron a két hosszanti oldalon levő, a szántalppal egyező hosszúságú 64