Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A magyarországi szántalpas hombár

Magas, góréhoz hasonló hombárt építettek Dunaszekcsőn. A fonott falait utóbb újabb gerenda kerettel magasították meg a megnövekedett búzatermés befogadására. A homlokzaton levő deszkaajtón öntötték be a gabonát, az épület szokatlan magassága miatt azonban itt nem tudták kimerni, hanem elől, a két szántalp közötti deszka zsilipen engedték ki. Különleges méreteivel tűnik ki az egyik mohácsi hombár. A fonottak közt ez a legnagyobb, amivel találkoztunk. A nagy súly miatt középen is alátámasztották a nádtetőt, elejét kívül is betapasztották és bemeszelték. Deszkázott homlokzatára kerek, stilizált virágmintákat véstek, amelyeken festés nyoma is látszik. Négyszögletes alaprajzú tároló áll a szekcsői sziget egyik tanyaudvarán. A fonadékból és a tapasztásból ítélve igen régi. A sarkokon gömbrudakat ékeltek a talpba és a felső koszorúba, ezeket és a közéjük illesztett vékonyabb rudakat fonták körül lehántolt vesszővel. A cseréptető mintegy 20 éve került rá, azelőtt ezt is náddal fedték. A deszkából készült szántalpas hombárok akkor terjedtek el, amikor a gabonatermelés mennyiségileg megnövekedett és nagyobb tárolóépületre volt szükség. Ez a XIX. század 70-80-as éveiben következett be ezen a vidéken, amikor a Dunát és a Drávát is szabályozták, és a korábbi, időszakosan legelőnek használt területeket szántóföldi művelés alá vonták. A gabonakonjunktúra azonban más területeken is éreztette hatását és a korábban jó részt önellátásra termelő parasztgazdaságokat a fokozottabb árutermelés felé vonzotta. Szlavóniában és Horvátországban a 80-as évek elején mintegy másfél millió q búzát termeltek, ez a mennyiség a 90-es évek végére megháromszorozódott."

1 Ugyanebben az időben Baranyában közel egymillió, Bácskában kereken hárommillió, Szerém megyében pedig más félmillió q gabonát (búzát és rozsot) termeltek." A megnövekedett gabonatermelés természetesen összefüggött az agrártechnika gyors fejlődésével, a korszerűbb és termelékenyebb földmegmunkáló és arató szerszámok elterjedésével, valamint a cséplő munkák részleges gépesítésével." A szemtermelés mennyiségi növekedését speciális helyi körülmények is elősegítették. A Mohács térségében húzódó, 52 000 kat. holdnyi Margitta-szigetet 1883-ban védőgáttal vették körül." Ezzel a korábban vizenyős, csak jószágtartásra alkalmas terület, melyet a Duna évente kétszer megöntözött, alkalmassá vált a rendszeres mezőgazdasági művelésre. A sziget haszonélvező községei - Mohácson kívül elsősorban Dunaszekcső, Nagybaracska, Dávod és Hercegszántó - értékes földterülethez jutottak, amelyeket ugyanezen években felmértek és kiosztottak.

1

4 A községektől távollevő szigeti földeken nemsokára gyors tanyásodás indult. A deszkahombárok elterjedésének kezdetét az 1870-80-as évekre tehetjük. Szükség volt egy korszerűbb technikával épült, nagyobb befogadóképességű tároló épületre, amely a piacra szánt igényesebb gabonát - a fonott hombár előnyeit megőrizve - romlás, dohosodás nélkül raktározza. Egyetlen datált deszkahombárt ismerünk Hercegszántóról, ez 1877-ben készült. Ezekben az évtizedekben épült a többi is, ezt az egymással való formai és minőségi összehasonlításon kívül az adatközlők 10. STEINER, V: Volkswirtschaft des Königreich Kroatien und Slavonian vom Standpunkt tier Slovenen. Wien 1881. 183. 11. Magyar Statisztikai Évkönyv VI. (1898) 64-65. 12. Az idevonatkozó bő irodalom felsorolásától eltekintünk. 13. KÖLKER József: Mohács törtenete. Mohács 1900. 139. 14. Uo. 123. 63