Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A magyarországi szántalpas hombár

A legrészletesebb ismertetést BELLOSICS Bálintnak köszönhetjük. Ugyancsak a Bács-Bodrog megyei sokacok tárgyi kultúráját vizsgálva, felkeltették érdeklődését a más vidéken ismeretlen formájú és szerkezetű gabonatartó építmények: „Sajátos jelenségei a sokácz udvaroknak (dvor, ovlija) a szántalpakra épített hombárok (sokácz: ámbár). Az utczai kerítés közelében, a házzal szemben, homlokzatukkal a főépület felé fordulva állnak, vagy egymagukban, vagy kettesével."

3 Leírta anyagát, építését, a részek nevét, díszítését, nagyságát, majd a használatával is foglalkozott: „A nép ezekben a hambárokban gabonaneműit (búza, rozs, kukoricza, bab) tartja s emiatt rekesztékekre van felosztva. Lisztet is tartanak benne. Cséplés után megőröl a sokácz s egész esztendei lisztkészletét is a hambárban őrzi. Egy közepes nagyságú épületben 50-60 méter mázsányi elfér s a sározott falú hambárban pompásan eláll.

4 Az épület szántalpa gondolkodóba ejtette és észrevette, hogy ez a konstrukciós sajátosság az épület mozgathatóságával függ össze: „A szántalpú hambárokat a zadruga osztozkodása alkalmával, költözködéskor talpaikon csúsztatják egyik udvarból a másikba; száraz időben hengereken, a homokban, esős időben a sárban, télen a havon. Befognak a szükség szerint 4-8 lovat is."

5 Külön figyelemre méltóak azok a megjegyzései, amelyeket a szántalpas hombár elterjedésével kapcsolatban tett. Megállapította, hogy a bácskai sokac községeken kívül Szlavónia keleti felében, a baranyai sokac falvakban - és szórványosan a magyaroknál is - ilyen épületben tárolták a gabonát. Nem kevésbé fontos az a megfigyelése, hogy ezen a vidéken itt-ott az ólakat, sőt a lakóházakat is szántalpra építették. Ezekből a tényekből azt a következtetést vonta le, hogy a pásztorkodó sokacok korábban szántalpas házban lakhattak.

6 Az egyre intenzívebb néprajzi kutatások a továbbiakban részletesen nem foglalkoztak az épülettel, csupán származása, etnikai hovatartozása tekintetében hangoztak el megjegyzések. Ezekre a későbbiekben még visszatérünk. Az 1957-62 közötti években alkalmunk volt tanulmányozni e jellegzetes gazdasági épületeket két megye községeiben, a jugoszláviai részeken elterjedt és még ma is használt formáit levelezés útján derítettük fel.

7 A szántalpas hombároknak két alaptípusa van: a vesszőből font kosárszerű épület és a deszkából ácsolt, négyszögletes alaprajzú, de ugyancsak szántalpra helyezett építmény. Ez az osztályozás természetesen csak a különböző formai és szerkezeti meggondolásokon alapszik, valamint azon, hogy mindegyikhez más építőanyagot használnak fel, a paraszti háztartásban betöltött szerepük ugyanaz. Továbbá mindkét típus alapvető jellemzője, hogy különálló épület és csak a szemes gabona tárolására szolgál. A fonott hombárok régi épületek, készítésükre nemigen emlékeznek. Annyit tudunk csak, hogy nem szakképzett iparosok építették, bár nagyobb településeken, mint például Mohácson, éltek specialisták, akik pénzért, terményért dolgoztak. 3. BELLOSICS Bálint: Adatok a bácsbodrogmegyei sokáczok tárgyi néprajzához. N. É. XIV (1913) 297. 4. Uo. 298. 5. Uo. 299. 6. Uo. 300. 7. Prof. LECHNER, Zdenka (Osijek), Dr. PINTEROVIC, Danica (Osijek) es Prof. GAVAZZI, Milovan (Zagreb) szíves levélbeni közléseit ezúton is hálásan köszönöm. 60