Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Település - népi építészet - Népi építkezés Mecsek-Hegyalján
építik, és az egész építkezés jellege megváltozik. Ez a fáziskülönbség minden bizonynyal abból adódott, hogy Hegyalján jóval előbb indult fejlődésnek a gazdálkodás, előbb indult meg a polgáriasodás. Ebben Pécs kulturális hatása játszott jelentős szerepet. # A XIX. század utolsó harmadában, különösen a 80—90-es években indult meg az a nagy átalakulás, amely teljesen megváltoztatta az építkezés jellegét. Az átépítkezés szoros összefüggésben volt a település rendezésével. Indítóoka elsősorban a gazdasági fejlődés volt, amely elsősorban a szemtermelés előretörését és a második gabonakonjunktúrát hozta. Ugyanakkor fejlődött a többi gazdálkodási ág is, főleg a szőlészet. A gazdasági fejlődés következménye volt a parasztság viszonylagos gazdagodása, nagyméretű differenciálódása, amely az igények megnövekedését vonta maga után a lakáskultúrában is. Igen jelentős volt a polgári igény megnövekedése, amelynek korai megjelenése, mint rámutattunk - Pécs közelségével magyarázható. Az állandó piaci kapcsolatok révén a polgári divat mind erőteljesebben húzódott ki falura, ahol elsősorban a jobb módú parasztság körében nyert teret. Előmozdították az építkezést a település rendezésével járó jobb helykihasználási és építkezési lehetőségek is. Az építőtechnika, az új szerkezeti megoldások, amelyek a városból kerültek ki a falura, szintén csábítóan hatottak a módosabb parasztságra. Elterjedésük az új formák, az új falukép kialakulását vonta maga után. Az átépítkezés a 80-as évek elején kezdődött nagyobb arányokban és az első világháborúig tartott. Mintegy 30 év alatt zajlott le a folyamat. Kisebb arányokban a háború után is folytatódott. Anyagi alapja az éveken át tartó jó bortermés volt. Ekkor ugyanis nagyszerűen fizettek a szőlők; a bort jó pénzért adták el. Hegyalján pedig a nagykiterjedésű szőlők alkották mindig a gazdálkodás súlyát. Hozzájárult ehhez természetesen a gabonatermelés és az állattartás fejlődése is, amelyből ugyancsak jól lehetett pénzelni. Így elsősorban a parasztság gazdagabb rétege kezdte építeni az új épületeket, azok a gazdák, akik nagyobb szőlő- vagy földbirtokkal rendelkeztek. A közép- és kisparasztság már mint meghonosodott divatot kezdte utánozni, ki-ki a módja szerint. Az átépítkezés alapfeltétele - mint már rámutattunk — a település rendezése volt. Ebben az időben kezdenek felbomlani a falun kívül levő szálláskertek, amelyeket gazdasági udvarként használtak. 1 7 A szálláskertekben levő istálló és pajta és a velük kapcsolatos munkák egyre nagyobb terhet rónak az egykésedés miatt lecsökkent lélekszámú családokra, ezért igyekeznek ezeket a házhoz hozni. Előbb azonban a telket kellett rendezni. A korábbi halmazos, szabálytalan alakú telkeken ugyanis minden rendszer nélkül, a felszíni- és talajviszonyoktól függően helyezték el a régi házat. A rendezés során ezt lebontották, így sok hely szabadult fel a telken, így ott a gazdasági épületeket is el lehetett helyezni. Az új házat már racionálisan építették, mindenhol az utca vonalára, ezáltal az utcák egyenesebbek lettek és városiasabb jelleget kaptak. Most már nem az utcák követték a házak és telkek vonalát, mint korábban, hanem a házak igazodtak a helyenként mérnökileg kimért utcavonalhoz. A gazdasági épülete17. FÜZES Endre im. 52
