Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Népi építkezés Mecsek-Hegyalján

ket a ház mögé építették, vele egy sorban, de mindig a telek szélére, így alakultak ki az épületekkel körülvett, zárt udvarok. Új építőanyagok terjedtek el: a tégla, kő és cserép. Az új házakat ezután már kivétel nélkül kő vagy tégla alapra építették; fala tégla, esetleg vályog volt. A tető szarufás vagy modern tetőszékes szerkezetű lett, és a tetőanvag mindenhol a cserép. Megnövekedett a kő szerepe az építkezésben. Már nemcsak fundamentumot építettek vele, hanem kerítéseket és kapukat is készítettek kőből. Az új istállók, pajták is legtöbb esetben teljesen kőből épültek. A határban levő bányákban bőven volt kő, az akkoriban Hegyaljan dolgozó olasz kőfaragók pedig jelentős kőfaragóipart fejlesztettek ki. A házaknak elsősorban a mérete növekedett meg. A korábbi két-három helyiséggel szemben az új házban már két-három szobát, téli-nyári konyhát, tornácot, kamrákat, folyosót találunk, bár az új helyiségekre nem mindig volt szükség. Legtöbbjét ma sem használják rendszeresen. Mivel ezek a helyiségek általában nem fértek el egy sorban a ház hosszában, megtörték a házat L-alakúra. Nagyon elterjedtek a nagykapus házfrontok. A ház és a szomszéd ház közé kétszárnyú, nagy kaput építettek boltozattal, amely az egész utcafrontot kitölti és az udvart zárttá teszi. A legtöbb új ház külső formájában klasszicizáló jelleget kapott. Gyakoriak az utcafronton a félpillérek, a félköríves és háromszög alakú ablakszemöldökök. Sok helyen kovácsoltvas kerítést és kaput építettek. Szinte minden ház alatt pince van már, amelynek bejárata többnyire az utcáról nyílik. Érdekes, hogy ugyanakkor I Iegyháton, a 1 legvaljától sokszor csak pár kilométerre, oszlopos tornácos, kuriális hatású épület irányában fejlődött a régi kis zsúpos parasztház. A régi gazdasági épületek sem feleltek meg már a növekvő gazdasági igényeknek, ezért ezeket is átépítették. A korábbi vert- vagy vályogfalú istállók és pajták helyett, nagyméretű új épületet emeltek, leginkább kőből. Az építkezés egyik jellegzetessége az volt, hogy nagyon megfogyott a házak száma. Az első világháború elején már jóval kevesebb házat találunk Hegyaljan, mint a 80-as években. Ennek a háttere az egykésedésben rejlik. Ugyanis, ahogy egykésedtek a falvak, úgy fogyott a lakosság. Több ház lakói kipusztultak. A házat megvette a szomszéd, aki az után az útépítkezés során két kis zsúpos ház helyett egy nagyot épített. Ezzel természetesen a település zsúfoltsága is megszűnt. 5. kép. Alápincézett lakóház, Kővágószöllős (FÜZES Endre felvételei 53