Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Népi építkezés Mecsek-Hegyalján

sárpadkára rakott nyílt tűzhely a láncon lógó bográccsal, mind az Ormánságaim, mind a Hegyaljan megvolt.'-' Csökevényeiben, a szőlőbeli pincékben ma is láthatjuk. Ennek a primitív tűzhelynek az Ormánságaan használt szinte teljes eszközanyagát ma is meg lehet találni a hegyaljai padlásokon vagy kamrákban, az ormánságival teljesen megegyező formában. így használták a rostélyt, a vasháromlábat, és a tűzikutyák különböző változatait." Valószínűleg ennél a primitív tűzhelynél használták a puplikát vagy sütőharangot is, amelyből ma már egyet sem lehet találni Hegyalján, de egyik-másik üreg még emlékszik rá. Agyagból készült, kiégetett, 60-70 cm átmérőjű fedőeszköz volt. A parázsra helyezve felmelegítették, majd amikor már forró volt, alája tették a lepényszerű kenyeret. A fent leírt eszközöknek nagy részét a kemence tetején rakott nyílt tűznél is használták. Nyilván ez magyarázza hosszú továbbélésüket. A tüzelőberendezés fejlődésében egy lényeges különbség van a két házvidék között. Hegyalján sem a kertben, sem a konyhában nem voltak boglya alakú kemencék. Ennek az az oka, hogy a négyszögletes, hasáb alakú kemence - amely nyugati, elsősorban német nyelvterületeken alakult ki. - a kultúrtárgvak dinamikája következtében jóval előbb ért ide, mint az Ormánságba." Oda ugyanis csak a XIX. század végén kerültek. Hegyalján pedig az emlékezet szerint már a XIX. század közepén megvoltak. A hasáb alakú kemence tehát itt közvetlenül váltotta fel a primitív sárpadkás tűzhelyet, nem kellett „hadakoznia" a boglya alakú sütő-szárító kemencével, mint az Ormánságban. A hasáb alakú kemence megjelenése után megint egyformán alakul, fejlődik a hegyaljai és az ormánsági tüzelőberendezés. A kemence kísérőeszközei, a kurugla, pemet és a sütőlapát a Hegyalján is megtalálhatók. Ugyancsak megtaláljuk itt a kályhás szobát. Bekerülésének ideje csak körülbelül állapítható meg. A század közepén már bizonyosan megvolt. Mindezen kultúrjegyek kétségtelenül bizonyítják a hegyaljai és az ormánsági ház rokonságát. Azt mondhatjuk tehát, hogy az ormánsági házkultúra, amelyet déli-, alsódunántúli háztípusnak," vagy pannon-balkáni házvidéknek"' neveznek, észak felé feljebb csúszott és Mecsek-Hegyalja területére is kiterjedt. Ezzel élesen elkülönül a Mecsek gerincétől északra fekvő Hegyhát más jellegű építkezésétől. M eg kell azonban jegyezni, hogy az ormánsági és a hegyaljai ház fejlődése között bizonyos fáziskülönbséget figyelhetünk meg. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy bizonyos kultúrobjektumok (mint a hasáb alakú kemence, a kályhás szoba és a kályha is) előbb terjedtek el itt, mint az Ormánságban, hanem abban is, hogy előbb is tűntek el, előbb is alakultak át. Amíg az asztalszerű kemence például csak a múlt század utolsó harmadában kezdett elterjedni az Ormánságban, ugyanakkor Hegyalján már régen átalakult az egész tüzelőberendezés: nyílt tűzhely, kályha ekkor már nincs, helyette takaréktűzhelyen főznek és sütnek. Ugyanebben az időben a régi zsúpos házat is át12. GUNDABéla: im. 184. 13. Uo. 193., 11. ábra. 14. Uo. 194. 15. BÁTKYZsigmond: Magyar tűzhelyek és háztípusok. N. É. XXII. 127-129. 16. GUNDA Béla im. 209. 51