Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Népi építkezés Mecsek-Hegyalján

A következő fejlődési fokozatban a nyílt tűzhelyet beépítették a kemencébe. Egyik oldalába került, takaréktűzhely-szerűen, platnival és sütővel. Két zárt tüzelő maradt tehát: a konyhában a kemence a beépített sparhelttdi, amelyen sütöttek és főztek, és a szobában a kályha, amely fűtötte a szobát. A két zárt tüzelő azonban megkövetelte a füstelvezetés megoldását, a konyha füsttelenítését. Megjelenik a szabadkémény, amely kivezeti a kemence, a kemencébe épített tűzhely és a szobai kályha füstjét is. A fejlődésnek ez a fokozata kb. a múlt század első felére tehető. A 60-70-es évekre azonban már kialakult a régi házak mai formája és berendezése. Elsősorban a polgári igény hatott döntőleg, ezen kívül a tűzhelyek racionális használata is előmozdította a fejlődést. Először a tetőszerkezet alakult át szarufásra, és ezzel megnyílt további helyiségek hozzáépítésének a lehetősége. Elsősorban még egy szobát vagy kamrát építettek a házhoz. Az új tetőszerkezettel a tető formája is megváltozott: nyeregtető lett. A leglényegesebb változás azonban a tüzelőberendezésben történt. A szobából kidobták a kályhát, amely az igényeknek már nem felelt meg, amellett sok tüzelőanyagot is fogyasztott. Takaréktűzhelyet építettek a helyére vályogból vagy téglából. Ezután már kizárólag ezen történt a főzés, egyúttal a szobát is fűtötte. A takaréktűzhelynek az az előnye is megvolt, hogy télen nem kellett a hideg, huzatos konyhában, a kemencébe épített tűzhelyen főzni. A sparhelt füstjét kürtőn keresztül a mennyezet alatt vezették ki a szabadkéménybe. A konyhában megmaradt a kemence, de már csak sütésre szolgált, a tűzhely eltűnt róla. A XIX. század utolsó harmadában bekövetkezett fejlődés pedig teljesen átalakította a hegsaljai házat. A fentebb leírt, a 70-es évekre kialakult régi házakból csak néhány maradt meg, amely ezután ezt a formáját és tüzelőberendezését még sokáig megtartotta. * Ha a hegyaljai házat értékelni akarjuk, önkéntelenül az ormánsági házzal kell párhuzamba állítanunk." Ezt az összehasonlítást nem a földrajzi és etnikai közelség indokolja elsősorban, hanem az építkezési kultúra számos megegyező vonása. Igaz viszont, hogy ezek a megegyező kultúrjelenségek a földrajzi közelség, a kultúrelemek gyors továbbadása következtében jöhettek létre. Nézzük először magát a házat. Külső formájában, tetőformában teljesen egyező. Ugyanazt a kisméretű, szoba-konyhás, tornácos, sátortetős, zsúpos házat találjuk meg mind a Hegyaljan, mind az Ormánságban. Igaz, hogy falépítési technikája, anyaga, tetőszerkezete más-más volt, de ezt a földrajzi körülmények magyarázzák. Az Ormánságban a laza, vizenyős talaj, a mocsarak, a gyakori áradások miatt vált szükségessé elsősorban a fatalpas házépítkezés, míg Hegyalján a talaj, ha nem is egyenletes, de szilárd volt mindenütt. Itt az egyes telkek tagolt felszíne miatt lehetetlenség lett volna fatalpra építeni. Számos hasonló vonást találunk a tüzelőberendezésben is, sőt annak fejlődése teljes egészében a ormánságihoz kapcsolható. A legkorábbi tűzhelyforma, az alacsony 11. Vő. GUN DA Béla: idézett cikkét és KISS Géza idézett könwének a házról szóló részét. 50