Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Köszöntések - megnyitók - Ünnepi köszöntő a Népi Iparművészeti Tanács alapítása 50. évfordulóján, 2003

művészeti vezetőket a művelődés szakembereit, akik elhivatottan, a legjobb tudásuk szerint, vezetőként, zsürorként, és főként a Népi Iparművészeti Tanács tagjaként fél évszázada egyengetik a tárgyalkotó népművészet alakulását, nyesegetik a vadhajtásokat, és bátorítják az alkotókat a megújulásra. Végül, de nem utolsó sorban, köszöntöm az állami intézmények, a különböző névvel jelölt kulturális tárca, az egykori OKISZ, a sokáig önállóan működött Népi Iparművészeti Tanács, a HISZÖV a Népművészeti vállalat egykori és mai vezetőit és munkatársait, akik a maguk posztján, amíg tehették, jogi és anyagi alapot teremtettek e művészeti ágazat tevékenységéhez. Üdvözlöm a velünk együttműködő intézményeket és alkotó műhelyeket, a Népművelési Intézet, majd a Magyar Művelődési Intézet, a fiatal népművészek stúdiója, újabban a Hagyományok Háza, továbbá a kézművesek különböző szervezetei vezetőit és munkatársait, akiktől sokat kaptunk és sokat tanultunk, és akik sokat segítettek megmaradásunkban. Tisztelt ünnepi ülés! 50 év a történelem menetében talán nem nagy idő. Azoknak azonban, akik a népi iparművészet érdekében évtizedeket áldoztak életükből, hogy megőrizzék az értékeket, hogy beillesszék a mai társadalom kulturális szükségletei közé, azok számára talán felemelő érzés, hogy részt vehettek benne, hogy közreműködhettek gyakran nagyon nehéz körülmények között. Akiket derűs optimizmusuk, tenni akarásuk odaültetett a szövőszékbe, a fazekaskorong mellé, akik fonállal vagy hevített vassal dolgoztak, akik bőrt varrtak, fát-csontot faragtak, bútort szerkesztettek, vagy gyöngyöt fűztek az elődök tanítása szerint, és akik örülni tudtak, ha szépet alkottak. Es ha nem mindig sikerült, volt erejük és hitük újra kezdeni. Felemelő érzés töltheti el azokat is, akik íróasztal mellett, alkotó stúdiók élén, vagy művészeti vezetőként harcoltak a lehetőségekért, gyakran a fennmaradásért. Ünnepelni jöttünk össze, hogy emlékezzünk az alapítókra, akiknek az 1953-ban megfogalmazott tanítása, célkitűzése máig nem veszített semmit az érvényességéből, az alapító néprajzosok, népművelők, iparművészek, népművészek akkor még nem sejtették, hogy korszakot teremtettek, az általuk „népi iparművészetnek" elkeresztelt művészet 50 éves korszakát. Célkitűzéseik megvalósításáért, azaz a tárgyalkotó népművészet, nemzeti művészeti anyanyelvünk megőrzéséért, továbbfejlesztéséért az elmúlt öt évtizedben sok ezren dolgoztak és dolgoznak ma is szerte hazánkban. Az ügyért dolgozóknak ma csak töredékét tudták befogadni ezek a falak, de általuk is üzenhetünk mindenkinek, az ügy iránt elkötelezetteknek, de a közömböseknek, a legyingetőknek és a gáncsoskodóknak is: él még a magyar népművészet. Ünnepségünk és emlékezésünk adjon hitet és erőt újabb 50 éves korszakhoz, határainkon belül és kívül minden honfitársunk, egész nemzetünk javára. 488