Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Köszöntések - megnyitók - Vargha László emlékkiállítás megnyitása, 1994

Vargha László emlékkiállítás megnyitása, 1994 Az építész és a néprajzkutató Vargha László 90 évvel ezelőtt született. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Néprajzi Múzeum közös kiállításával arra a kutatóra emlékezünk, aki a 20. század derekán meghatározó egyénisége volt a magyar népi építészeti kutatásoknak, és akit - nagy műveltsége, széles látóköre, hatalmas ismeretanyaga, és az arra épülő kutatásai alapján - az építészet, a néprajzi, a műemlékvédelem, a muzeológia, az építészet, a műemlékvédelem, az építészettörténet, a művészettörténet és a műszaki felsőfokú oktatás egyaránt a magáénak vallhat. Emlékezetünk és kiállításunk VARGHA László rendkívül sokrétű munkáit, markáns egyéniségét villantja föl, akit talán a 20. század közepének, utolsó harmadának polihisztoraként is tisztelhetünk. Hosszú életének alkotó tevékenysége majd két emberöltőt ívelt át, hazánk sajátos történetének több időszakát átélte, melyek mindegyikében elveihez ragaszkodó, tiszta kezű és tiszta lelkiismeretű ember maradt. Kutatómunkája kibontakozásától, a 30-as évektől haláláig szolgálatot teljesített, az építészet, az építészettörténet, ezen belül a népi építészet ügyét szolgálta, muzeológusként, főhatóság munkatársaként vagy egyetemi oktatóként, az építészettörténet kutatójaként, a népi műemlékek megőrzésének avatott híveként, vagy a szabadtéri múzeumok megvalósításának lelkes és következetes harcosaként. Generációkat nevelt, sokan, akik most is itt vagyunk, mesterünknek, példaképünknek, atyai barátunknak tekinthetjük. VARGHA László nem volt könnyű ember. Mint az igazi nagy egyéniségek, ő is sokszor ütközött, sokszor küzdött tudatlanság, nemtörődömség, felelőtlenség, sekélyes kivagyiság ellen. Véleményét őszintén feltárta, és ez nem mindenkinek tetszett. Az építészettel, a népi építészettel kapcsolatos elveihez ragaszkodott, véleményét azonban mindig udvarias formában adta elő. Szívesen vitatkozott, figyelmesen tanulmányozta mások elképzeléseit, és örült, ha gondolatait szűkebb körben, a hozzá közel állóknak elmondhatta. Rendkívül önérzetes ember volt, a sértést, a bántást, a hazugságot nem tűrte, mások tisztességét azonban megbecsülte, az igaz emberek mellett kiállt, munkájukat, pályájukat tőle telhetően segítette. Kiállításunk az alkotó ember, a kutató VARGHA László életművéből villant fel töredékeket. A közel hat évtizedet magában foglaló életmű teljes és részletes feltárása, értékelése még várat magára. Engedjék meg, hogy e kiállítás megnyitó szűkre szabott keretei között Vargha László gazdag és rendkívül szerteágazó életművéből most csak két momentumot ragadjak ki. VARGHA László saját későbbi visszaemlékezése szerint az 1936-ban Finnországban és Svédországban tett tanulmányútja, az ottani szabadtéri múzeumok tanulmányozására fordította figyelmét a népi építészet felé. Jóllehet falusi épüle480