Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Köszöntések - megnyitók - Az Országos Fazekas Pályázat kiállításmegnyitója, 1993

elénk. Cseh Margitnak sikerült harmonikusan ötvözni az alföldi fazekasság középkorba visszanyúló díszítő technikáját és formakincsét edényein. Fontos és elismerésre méltó törekvésnek tekintem e csoportban azokat a pályázatokat, melyek régi és kevéssé közismert hagyományok újra felfedezésére törekedtek. Érdekes Szabán György kísérlete ebben a vonatkozásban, aki az észak-magyarországi reneszánsz hagyományban gyökerező kerámia mívesség motívumkincsét és technikáját dolgozta fel egyéni ízléssel, Less Gábor pedig az egykor meghatározó jellegű, de napjainkban csak a szakemberek körében ismert Iza-völgyi fazekas edények világát tárta fel, élesztette újjá. Az eredmények mellett nem hallgathatjuk el a pályázat árnyoldalait sem. A zsűri a pályázatok áttanulmányozása után kénytelen volt megállapítani, hogy az idei pályázat valamelyest visszalépés a korábbiakhoz képest. Nemcsak a pályázók száma és a beküldött tárgyak száma csökkent, hanem a pályamunkák átlagos színvonala is kívánnivalót hagy maga után. Ezért a zsűri a nagydíjat nem adta ki. A látottak alapján úgy tűnik, hogy a népi fazekasság valamiféle válságban van. Talán a fazekasok között generációváltás zajlik, az idősebb és tapasztaltabb mesterek már nem tartják szükségesnek, hogy pályázaton jelenjenek meg, a fiatalabbak pedig még nem értek meg igazán, még nem váltak alkotóvá. A stagnálásnak - melyet nemcsak pályázatokon és kiállításokon, hanem a NI T havi zsűrijén is rendre tapasztalunk- vannak természetesen egyéb okai is, melyek elemzése nem e megnyitó feladata. Mindenesetre - úgy vélem - vészharang kongatása nélkül is fel kell figyelnünk ezekre a jelenségekre, és foglalkoznunk kell velük. Nem szabad hagynunk, hogy ez a történeti hagyomány, mindannyiunk közös kincse napi gondok között felőrlődjön, kiszoruljon mindennapjaink műveltségéből. Meg kell találnunk - szakemberek és alkotók, műhelyek és közösségek közös erőfeszítésével - azokat a lehetőségeket, amelyek az elkedvetlenedett, napi gondokkal küzdő fazekasokat az alkotó munkához viszszaterelik, a lelkes fiatalokat pedig újabb erőfeszítésekre serkentik. Azt hiszem, hogy e törekvések megvalósításához az itt kiállított munkák is kellő reménységet és indítást adhatnak. A XII. Országos Fazekaspályázat kiállítását tisztelettel megnyitom. 479