Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Köszöntések - megnyitók - Az Országos Fazekas Pályázat kiállításmegnyitója, 1993

ter. Kovács István László, Nagy Eszter, Popovics Mária, Rassy Tibor, Szolnoky Lajos és a sajnos, azóta fájdalmunkra elhunyt Temleitner József. A névsort természetesen lehetne tovább is folytatni, hiszen nagyon sok külső munkatársunk vett részt a tervező, szervező, építő munkában. Az épületek bontási munkálataiban és múzeumi felépítésében oroszlánrészt vállalt a múzeum ácsbrigádja Varga Gyula vezetésével, és Balla Gyula, kedves barátunk, bajánsenyei ács és munkatársai, akiket közöttünk üdvözölhetünk. A felsoroltak közül két munkatársat külön is ki kell emelnem: Dr. Bíró Friderika néprajzkutató munkás életéből eleddig több, mint 25 évet fordított e tájegység megvalósítására. Mint néprajzos muzeológus felelőse, több száz napot töltött az Őrségben és Göcsejben azok között az emberek között, akiknek egy része most is megtisztelt bennünket jelenlétével. Sok ezer tárgyat gyűjtött, néprajzi újraépítési és berendezési terveket készített, mellesleg két könyvet is megírt, és féltő szeretettel gondozta ezeknek az épületeknek a felépítését és berendezését. Tisztelet és köszönet munkájáért! Másik munkatársunk, akit ki kell emelnem, Bálint János építész kollégánk, aki 1976 óta építész felelősként bontotta, szállította, tervezte ezeket az objektumokat, vezette és ellenőrizte építésüket a múzeum területén. Őt is köszönet illeti munkájáért! Örömmel jelentem be, hogy e két munkatársunkat a Művelődési és Közoktatási Minisztérium magas színvonalú munkájukért Nívódíjban részesítette. Az Országos Fazekaspályázat kiállításmegnyitója, 1993 Ebben az évben immáron 12. alkalommal kerül sor az Országos Fazekaspályázat kiírására és lebonyolítására, melynek eredményét ezen a kiállításon láthatjuk. A korábban Gerencsér Sebestyén nevével fémjelzett és hagyományossá vált sorozat célkitűzése mindig is az volt, hogy fórumot teremtsen e népi iparművészeti, népművészeti ágazat megméretésére. Arra, hogy lássuk az ágazat alakulását, a fejlődés lehetséges útjait, az esetleges megtorpanásokat, sőt a próbálkozások zsákutcáit is. A triennálé mindig is lehetőséget adott arra, hogy az idősebb mesterek bizonyítsák alkotó erejüket, a fiatalabbak pedig megmutassák oroszlánkörmeiket, láthassák egymás munkáit, a törekvések új útjait. Nagyon fontos célkitűzése a pályázatnak az is, hogy alkotók és szakértők, mesterek és amatőrök együtt lássák a hagyomány megtartó erejével élő, történeti ízű alkotásokat a múltból táplálkozó, de újat kereső, a mai emberhez közelítő munkákkal. Ma már köztudott, hogy városon és falun élő emberek tárgyi világát évszázadokon át biztosító kézműiparok közül talán az agyagművesség élte túl leginkább a mindenkori társadalmi és gazdasági változásokat. A népművészet 19. századi kivirágzása ide477