Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Köszöntések - megnyitók - Barabás Jenő köszöntése 70. születésnapján, 1990

Köszöntések - megnyitók Barabás Jenő köszöntése 70. születésnapján, 1990 A tudós életpálya akár vázlatos áttekintése megtisztelő, de ugyanakkor hálátlan feladat is, különösen most, amikor BARABÁS Jenőt köszöntjük 70. születésnapján. Megtisztelő, hiszen az egykori tanítvány, később munkatárs és barát szólhat itt a mesterről, akivel együtt dolgozhatott, és akivel kutatási problémákról konzultálhatott. Hálátlan feladat pedig azért, mert az ilyen köszöntések hagyományos liturgiája szerint illene most felsorolni a kutató, alkotó életpálya - nagyon reméljük, nem lezárt kutatópálya - főbb periódusait és eredményeit. Nyilvánvaló, hogy mindez nem fér bele a mai köszöntés időkeretei közé. A rendelkezésemre álló idő még arra sem elegendő, hogy eleget tegyek a Magyar néprajzi Társaság elnöke felkérésének, és BARABÁS Jenő népi építészeti kutatásait részleteiben taglaljam. Mindenki által tudott, hogy BARABÁS Jenő e témakörbe tartozó kutatásai immáron több mint négy évtizedet ívelnek át, és bármivel is foglalkozott ebben az időszakban - oktatás, nevelés, tudományszervezés, elméleti kutatások, atlasz munkák, muzeológia, kiállítás kritika, társadalmi tisztségek stb. - a népi építészeti vizsgálatok mindig érdeklődése előterében állottak. BARABÁS Jenő kutatói felfogásában - bár ezt így talán soha nem írta le - a népi építészet a műveltségnek olyan szektora, amelyben a termelés, a fogyasztás és a technikai ismeretek minőségi szintjei folyamatosan tükröződnek, és amely éppen ezért alkalmas a műveltség egészével, alakulásmenetével összefüggő, azt magyarázó törvényszerűségek levonására. BARABÁS Jenő voltaképpen állandóan ezeket a törvényszerűségeket kereste, akkor is, amikor egy-egy építményt, vagy szerkezeti elemet vett vizsgálat alá, és akkor is, amikor szélesebb perspektívájú szintézisek megfogalmazásán munkálkodott. E törvényszerűségek feltárása érdekében foglalkozott történeti rekonstrukciókkal, táji típusok revíziójával, különféle épületszerkezetek elemzésével, lokális monográfiákkal, tematikus monográfiával, továbbá - az etnokartográfíai kérdések mellett - olyan elméleti kérdésekkel, mint a belső fejlődés, a diffúzió, az innováció, az újítás, e változatok szerepe a kultúra alakulásában, illetőleg a komplexitás lehetőségei a rendszerezésben és a szintézisek megfogalmazásában. A felsoroltak egyúttal jelzik Barabás Jenő szemléletmódjának összetettségét és módszertani fegyvertárát, amely kutatói szerénységgel, megfontoltsággal és higgadtsággal párosult egész pályáján. Szerény magabiztossága mögött hatalmas anyagismeret húzódik, a forrásanyag, a vonatkozó néprajzi, történeti, nyelvészeti, építészeti, művészettörténeti és művelődéstörténeti szakirodalom teljes ismerete széles európai kitekintéssel. 465