Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Népi műemlékek - tájházak - Tárgyak a tájházban

A tárgyak funkció szerinti csoporto­sítása kifejezi a családban kialakult értékrendet. Úgy tűnik, hogy a termelő munka tárgyai (szerszámok, eszközök stb.) a nagyobb vagyonnal rendelkező családoknál az értékrend élén állnak. Nyilván nem így van ez a szegényebb sorsú családoknál. Általában a fontossá­gi sorrend második helyén az élelmiszer előállítás, a főzés, a tárolás és a konzer­válás tárgyai állnak. A berendezés, a bú­torzat általában stabilabb és sokszor a presztízs kifejezője, mint ahogy a fitog­tatott kelengye tárgyai és a szerelmi ajándékok. Utolsó helyen vannak az ér­tékrendben a használatból kiszorult , kikopott, lecserélt tárgyak, melyek a paraszti mentalitás szerint még másod­lagos funkciót kell kapniuk (pl. fazék mint virágtartó stb.). A ház tárgyainak értékrendjében meg­határozó szerepe van a használat gyakoriságának. Kézenfekvő, hogy a naponta használt gyúródeszka, a tejesköcsög vagy a kenyérvágó kés előbbre kerül a fontossági sorrendben, tényleges értékétől függetle­nül. A ritkán használt hurkatöltő, vagy a disznófürösztő teknő értéke esetenként nő még, amikor ténylegesen szükség van rá. Ilyenkor gyakran „vándorol", a közösség egy csoportjánál a kölcsönzések tárgya. Szinte minden tájházban megfigyelhető a tárgyak időbeli és lokális vándorlása, amely persze összefügg az értékrend folyamatos változásával. Az egykor a tiszta szobában használt bútorok, textíliák a hátsó szobába kerülnek (a karospad gyakran a tornácra), onnan tovább vándorolnak a kamrába, pincébe, szerszámosba vagy a padlásra, végső soron a tanyára vagy a szőlőhegyi pincébe. Ennek következtében a tájház tárgyi berendezése egyszerre képviseli a múltat, az előző generáció ízlését a hátsó szobában, illetve a jelent és a jövőt a tiszta szobában. A konyha körüli vi­lágban a cserépárú. a fa eszközök tekintenek vissza a múltba, míg az ipari, gyári termékek, a zománcos edények, porcelán tányérok, a gépi vajköpülő és a gyári takaréktűzhely már az új igényt és ízlést jelzi. Mindez nyomon követhető a lakás­textíliák vagy pl. a világítóeszközök területén. A különbözőség ellenére egy táj­házban egységes és természetes rendszer ez, voltaképpen a fejlődés különböző fázisainak kifejezője. A tájházban látható tárgyak funkcionális csoportjai az ünnepek cs a mindennapi élet számos mozzanatát rögzítik, mindegyiknek megvan a térbeli revírje is, mely többnyire praktikus céllal több generáció kezén alakult ki, és együttesen a házbeli életet szolgálja. 186. kép. Szoba, Harta (BERECZKI Ibolya felvétele] 460

Next

/
Thumbnails
Contents