Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Népi műemlékek - tájházak - Tárgyak a tájházban

Bútorok, lakásberendezési tárgyak Mindegyiknek hagyományosan meghatározott helyük van a házban, nemcsak a korjelző és regionális ízlést tükröző bútoroknak, hanem a helyiséget gazdagító más tárgyaknak is, mint a fali óra, keretezett fényképek, festmények, üveg alatt tartott menyasszonyi koszorú, világító eszközök, vagy a mestergerendára bújtatott borotvatok, száradó házi szappan és az asztalra helyezett biblia. Helyüket ritkán változtatják. Jóllehet épületenként tartják számon, de ide tartozik a helyiségben lévő tűzhely, a kemence vagy a rakott tűzhely és a takaréktűzhely. Következetes a berendezés alapelve, a régebbi tájházakban a szoba átlósan két részre osztása. Míg a reprezentatív oldalon a sarokpad asztallal, a tékával és a „szent sarokkal" a díszesen felvetett ággyal, esetleg a komóddal áll, addig a másik oldalon a „munkatér" a tüzelővel, az ággyal vagy dikóval, a ládával és a fogassal. A 19. század végétől terjedt a szoba „párhuzamos" berendezése, amikor az asztal, az ágyak a két oldalra kerülnek. Ehhez igazodik a többi berendezési tárgy. Konyhai eszközök Ide tartozik minden olyan tárgy a tájházban, amely valamilyen módon, állandóan vagy ideiglenesen az ételek előkészítését, főzését (sütését), tartósítását, feldolgozását és elfogyasztását szolgálja. A tárgyak garmadája tartozik ide, a keménycserép tányértól a sodrófáig, evőeszköztől a sótartóig, valamint a főző- sütőedények hosszú sora. 187. kép. Szoba felvetett ággyal, Decs (BERECZKI Ibolya felvételei 188. kép. Tálas, Átány (BERECZKI Ibolya felvételei 461