Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Népi építkezés Mecsek-Hegyalján

Az így felerősített szarufák azonban még mindig nem álltak elég szilárdan. Le ugyan már nem csúszhattak, de oldalt még könnyen eldőltek. Ugyanolyan léceket használtak itt is, mint a szelemenes tetőnél; 40-50 cm-re szegezték fel őket egymástól. A lécek szilárdan egymáshoz rögzítették a szarufa-párokat és meggátolták azok elmozdulását bármilyen irányban. Most már bátran felmehettek a tetőre, meg lehetett kezdeni a zsúp kötését. Mint már rámutattunk, a két szerkezeti típus közül kétségtelenül az oromgerendás (szelemenes) szerkezet a régibb. Az ékelés, csapolás, faragás technikája ugyanaz mindegyiknél, ugyanazt a faanyagot használták, azonban statikai megoldásban lényeges különbség van köztük. Az oromgerendás szerkezetnél a mestergerendán nyugszik a tető súlyának legnagyobb része, az általgerendák csak a szarufák végét támasztják alá. A tető súlyának legnagyobb része tehát egy helyre, a mestergerendára összpontosul, amelyet viszont a fal tart. A szarufás szerkezetnél a szarufákat az általgerendákhoz erősítették, tehát a tető súlya el van osztva az általgerendákon, amelyet pedig a sárgerendák, a mestergerenda, végső soron a falak tartanak. Ilyen statikai elemzés után feltételezhető, hogy az oromgerendás szerkezet régi, ágasfás, szelemenes tetőszerkezet csökevénye. A mostani oromgerendás szerkezet arra mutat, hogy volt olyan törekvés, hogy a falat minél jobban tehermentesítsék a tető súlyától, tehát gyenge volt a fal. A hajdani sövényfalak nem bírták el a tetőt, ezért a szelemen tartotta az egészet, amelyet valószínűleg a ház két végén földbe ásott ágasfa tartott. Ilyen házakat építettek a múlt században az Ormánságban,

7 a Hegyháton" és valószínűleg ezen a vidéken is. Amikor azután a sárfal kiszorította a sövényfalat, nem volt már szükség ágasfára, mert a fal már elbírta a tetőt. Maradt tehát a szelemenes szerkezet olyan formában, hogy a szelement nem ágasfák, hanem mestergerendára támaszkodó oszlopok tartották. így az egész tető súlya az ágasfákról áttevődött a mestergerendára, illetve a falakra. A múlt század közepétől új épületet már nem építettek ezzel a tetőszerkezettel; mindenhol elterjedt a szarufás, szelemen nélküli tetőszerkezet, amelynél a súly egyenletesen oszlik meg a falon, és így sokkal biztosabban áll a tető. Ez okozhatta, hogy a szarufás tetők gyorsan elterjedtek Hegyaljan, és a régi szelemenes tetőből csak néhány maradt meg. A tető formáját a tetőszerkezet szabta meg. Ennek megfelelően kétféle tetőforma élt Hegyalján-, a sátortető is a nyeregtető. Az oromgerendás házaknak sátortetője volt, amit Hegyalján farazatos tetőnek neveznek. Ennek a tetőnek négy síkja van, kettőt az oromgerendától jobbra és balra eső szarufák alkotnak, a másik kettő a ház elején és végén van: ez afarazat. A tető azt a benyomást kelti, hogy magasabb, mint a fal. Ezt a látszatot az is növeli, hogy a tető alsó része, az eresz, mind a négy oldalon két-három arasz hosszú, és eltakarja a fal felső részét. A másik tetőforma a nyeregtető, amely a szarufás szerkezetből önként adódik. A szarufás tetők elején és végén nem voltak sárgerendára támaszkodó szarufák, amelyek a tető harmadik és negyedik síkját alkották volna, ezért csak kétsíkú, nyeregformájú a 7. Vö. KISS Géza: Ormányság. 8. liven házakra emlékeznek Mánfán és Budafán is. 42