Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Népi építkezés Mecsek-Hegyalján

só végük a kiálló általgerendák végének támaszkodott. Itt is befaragták kissé a kettő találkozási pontjánál és faszöggel odaszegezték. A szarufák alsó vége egy-két arasszal túlnvúlott az általgerendákon, és az ereszt alkotta. Mivel a szarufák vége az általgerendákhoz volt erősítve, nyilvánvaló, hogy annyi szarufa volt a tetőn, ahány általgerenda. A tető másik két oldalát, vagyis a ház elejét és végét ugyancsak szarufák alkották. Elől is, hátul is 6-6 szarufát szegeztek fel. A szarufák felső végét az oromgerenda végéhez erősítették egy csomóban, alsó végüket pedig a sárgerendához szegezték faszöggel. A szarufák itt is túlnyúlottak a falon egy-két arasszal és az ereszt alkották, amely megvédte a falat és az ablakot a lecsurgó esőtől és hőiétől. Ezután a szarufákra keresztbe, egymástól 40-50 cm-re, léceket erősítettek a tetőre. Ezekre kötötték a zsúpot. A lécek három-négyujjnyi vastag rudak voltak, amiket az erdőn vágtak. Akármilyen fa megfelelt erre a célra, csak egyenesnek kellett lennie. Kérgét lehántolták. Szögekkel erősítették a szarufákhoz. A másik tetőszerkezet Hegyaljan a szarufás tető volt. Ez a szerkezet megegyezik a Baranyában, sőt az egész országban elterjedt szerkezeti formákkal. A falon itt is sárgerenda nyugszik mind a négy oldalon, a ház közepén pedig a mestergerenda húzódik végig. Csakhogy míg a szelemenes szerkezetnél a mestergerenda az egész tetőzetnek a tengelyében áll, hiszen az oromgerendát tartó oromtartók a mestergerendán állnak, addig itt a mestergerenda nem a tető tengelyében fekszik, hanem a szoba, konyha közepén. És mivel a szoba, konyha előtt keskeny tornác húzódik, ami fölé is kinyúlik a tető, ezért a mestergerenda itt nem pontosan a tető gerince alatt van, mint a szelemenes szerkezetnél, hanem eltolódik az egyik oldalra. Ezzel a tető nem veszti el egyensúlyát, mert itt a fő terhet nem a mestergerendára támaszkodó oromtartók hordozzák, hanem az általgerendák. A mestergerendának statikailag csak az a szerepe, hogy az általgerendákat középen alátámassza. Tehát a szarufás szerkezetnél a sárgerendákra és mestergerendára keresztbe általgerendákat fektettek; két végüket becsapolták a sárgerendába. A ház hosszával párhuzamosan fekvő padlásdeszkákat az általgerendák tartották. A tulajdonképpeni tetőzet itt a szarufákból áll. A tető építésekor legtöbbször már lent a földön elkészítették és összecsapolták a szarufákat. Karvastagságú rudakat vágtak az erdőn, kérgét otthon lehántolták, két végét egyenesre levágták. Azután kétkét rúd végét a tető szélességének megfelelő szögnyílással összecsapolták. Az öszszecsapolás úgy történt, hogy mindkét szarufát a másiknak megfelelő szélességben jó ujjnyi mélyen ferdén befaragták és a kettőt a kifaragásnál összeszorították. Az összeékelésnél mindkettőt átfúrták és a lyukba faszöget vertek. Az így összeerősített szarufa-párt vitték fel a tetőre és alul az általgerendák végébe csapolták. Előzőleg azonban a becsapolás helyén a szarufát egy kicsit megfaragták, hogy a szarufa megakadjon a gerendában. Ugyanide egy faszöget is bevertek. Ez a rögzítés azonban nem volt elég, mert a két szarufa könnyen szétnyílt. Ennek megakadályozásán a szarufa-párt felső harmadukban egy rúddal összekötötték. Ez volt a kakasülő. Itt is, mint a szelemenes szerkezetnél, annyi szarufa volt, ahány általgerenda, vagyis 8-12 db mindkét oldalon. 41