Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Település - népi építészet - Népi építkezés Mecsek-Hegyalján
A falon nyugodott a mestergerenda is, amely hosszában húzódott a ház közepén és annak gerincét alkotta. Ezt is tölgyfából ácsolták négyszögletesre és 30x25 cm vastagra. Erősnek és repedésmentesnek kellett lennie, mert közvetve ez tartotta az egész tetőt. Amíg a ház homlokzati részén túlnyúlott az oromfalon, gyakran két-háromarasznyira is, addig a ház másik végén sokszor nem ért el a falig sem. Legtöbbször a konyha falán nyugodott a vége. A sárgerendára és mestergerendára keresztbe fektették az állalgerendákat a ház szélességének megfelelő hosszúságban. Átlag 20 cm széles, négyszögletesre faragott tölgy vagy bükkfa-gerendák voltak. Ezeket a ház két szélén a sárgerendába ácsolták. Az ácsolás úgy történt, hogy az általgerendát a sárgerendának megfelelő szélességben kétujjnyi mélyen kifaragták, és az így keletkezett vájatot szorították rá a sárgerendára. Az általgerendák kb. 90 cm-re voltak egymástól, így egy háromosztatú szobából, konyhából és kamrából álló házon 10-12 volt belőlük. Közepük a mestergerendán nyugodott. A ház bejárati oldalán mintegy 50-100 cm-el túlnyúlottak a falon és a tornác, a házalja tetőzetét alkották. Kinyúló végüket az ereszgerenda tartotta, melyet 2-3 dúcfával támasztottak alá. A dúcfák nagy, lapos köveken állottak. Az általgerendákon a ház hosszában feküdtek a padlásdeszkák, amelyeket tölgy-, bükk-, esetleg fenyőfából hasítottak kisebb-nagyobb nagyságban. Minden megerősítés nélkül fektették őket egymás mellé, majd polyvás sárral betapasztották. Ezzel kész volt a padlás. A tulajdonképpeni tetőrész az oromtartók hói, az oromgerendábvA, a szarufákból és a tetőlécek bői állt. A tető gerincét a szelemennek megfelelő oromgerenda alkotta. Ez 8-9 m hosszú, mintegy 15x15 cm vastag, egyenes tölgyfagerenda volt. Az oromtartók tartották. Ezek 170-190 cm hosszú, 20x20 cm vastag, négyszögletesre faragott, erős gerendák voltak. Háromosztatú háznál három oromtartó volt, kettőt a konyha két fala felett ácsoltak a mestergerendába, a harmadikat a ház elején a fal felett. A beácsolás úgy történt, hogy a mestergerendán a megfelelő helyen egy 5-8 cm mély és széles, négyszögletes lyukat faragtak ki, ebbe szorították bele az oromtartó ugyanolyan hosszúra és vastagra faragott végét. Két oldalról egy-egy faszöggel is megerősítették. így az oromtartó szilárdan állt a mestergerendán. Hasonló módon erősítették rá az oromgerendát az oromtartókra. Ezt még úgy is megerősítették, hogy függőlegesen egy lyukat fúrtak az oromgerendán keresztül az oromtartókba, és tölgyfából faragott, jó ujjnyi vastag, 20-25 cm hosszú faszöget vertek bele. Ha így sem állt elég szilárdan, akkor két oldalról egy-egy faszög beékelésével még rögzítették. I la az oromgerendát még biztosabbá akarták tenni, akkor a két szélső oromtartót két oldalról egy-egy gerendával megtámasztották. Végül a sárgerendára támaszkodott. A szarufákat párosával támasztották rá az oromgerendára. Karvastagságú, bükk-, fenyő- vagy kőrisfát, esetleg gyertyánt használtak fel erre a célra. Az erdőn vágták. Csak egyenes fa volt jó szarufának, mert így a tető is egyenes lett. Csak a kérgét hántolták le, meg a két végét vágták le egyenesre. A felerősítés úgy történt, hogy a felső végüket az oromgerendának támasztották, ott, ahol érintkezett vele, kissé befaragták és egy faszöggel hozzászegelték. Ugyanígy erősítették fel a másik oldalon levő szarufákat is. Al6. A ragfa elnevezés itt nem ismeretes. 40
