Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Népművészet - népi iparművészet - Népi faragóművesség

Domború faragás A síkból a díszítmény többé-kevésbé kiemelkedik, illetve a díszítmény körül az alapot, a hátteret lemélyítik. A technika és a belőle következő ábrázolási mód jelentkezett kézműiparoknál (szerszámok, hordófenekek, malomberendezések), parasztfaragóknál (kapu- és épületdíszek, bútorok) és pásztorfaragásban (bot, csanak, juhászkampó) is. Az utóbbiban a 19. század végén vált jelentőssé. Napjaink egyik jellegzetes és meghatározó technikája. Körplasztika (faszobrászat) Más népek művészetével ellentétben a körplasztika, a szoborszerű megjelenítés a történeti népművészetben Magyarországon meglehetősen ritka. Főleg a pásztorművészetben jelentkezett a 19. század második felében, ember és állatfigurák dobozok tetején, bot végén, juhászkampón, ivócsanak fülén. A körplasztika a népi iparművészetben terjedt el az 1940-es, 1950-es években, és alakította ki sajátos, az alkotók egyéniségétől meghatározott stílusát. A körplasztika főleg a 20. század utolsó harmadában, és a 21. század elején vált meghatározóvá a faragóművességben. Érintkező területei vannak a naiv művészettel és az iparművészettel, Gyakran csak a tematika dönti el ide- vagy oda sorolásukat. Elsősorban a fa szobrok garmadája tartozik ide, általában élethelyzetek (öregasszony, gyász, elhagyatottság, születés, halál stb.), a paraszti vagy kézműipari munka pillanatai (szántás, aratás, szüret, kévekötés, fonás, kukorica morzsolás), családi jelenetek, az öröm és a vidámság percei (múlatás, dalolás, játék, a tánc sokféle változata) tartoznak ide. Meghatározó tematika kört jelent ebben a műfajban újabban a történeti régmúlt, a mondák és regék világa (sámándob, égigérő fa, életfa, 1 Iunor és Magor, az aranyszarvas legendája, ég és föld párhuzama) sokféle megjelenítése fában és kőben. Külön csoportba sorolhatók a szakrális témák, például a korpuszok, bibliai jelenetek, Adám és Éva, mennyország és pokol, szentek és vértanúk megjelenítése, és a vallási élet jellemző eseményei. Az utóbbi időben jelentősen megnőtt a népi faragóművesség tevékenysége a köztéri körplasztika területén. Történelmi eseményekhez kapcsolódó emlékoszlopok, faragott emlékek, temetői sírjelek egyfelől, másfelől települést gazdagító játszóterek, kapuk, pihenő padok, kerítések, lokális jelentőségű emlékművek tartoznak ide, gyakran igen szép kivitelben. Jelentősek azok a törekvések is, amelyek egy-egy lakóházat, portákat gazdagítanak faragott kapuk, kerítések, kerti bútorok építésével. IJgy véljük, hogy a népi faragó művességnek ez az újabb hajtása spontán kísérlet arra, hogy a hagyomány technikájára, motívumkincsére építve hogyan lehet korszerű, a mai ember számára is elfogadható, az elit művészet sodrásában is helytálló művészetet létrehozni és tovább fejleszteni. Ennek a vonulatnak az elemzésekor tudatában kell lennünk annak, hogy míg a történeti faragó művességben minden alkotás csak a közösség szűrőjén keresztül került be a műveltségbe, addig a faragó tevékenység újabb kibontakozása az egyéni ötleteken és az individuális gondolkodáson keresztül válik alkotássá. Aligha tagadható, hogy ezek a törekvések összességükben továbbfejlesztik és jelentős mértékben gazdagítják a népi iparművészetnek ezt az ágát. 388