Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Népművészet - népi iparművészet - Népi iparművészet és közművelődés

Népi iparművészet és közművelődés Az elmúlt két nap előadásai és hozzászólásai, különösképpen pedig NAGY László előadása igen részletesen foglalkozott azzal az úttal, amelyet a Népi Iparművészeti Tanács, továbbá az általa irányított mozgalom megtett az elmúlt 25 év alatt. Vázolta azokat a csomópontokat, amelyek a Tanács megalakulása óta, ma már történetileg is értékelhetők, és amelyek a népi iparművészet alakulási folyamatának különböző szakaszait határozták meg. Tudjuk, hogy a megtett út nem volt könnyű, és azt is tudjuk, hogy a népi iparművészet kibontakozását, fejlődését nemcsak a közvetlenül vele foglalkozó, benne munkálkodó személyek szándéka szabta meg, sokkal inkább országunk mindenkori társadalmi és gazdasági körülményei és a kultúra megítélésével, értékelésével, fejlesztésével kapcsolatos politikai döntések. NAGY László a konferenciát megnyitó szavaiban utalt már a kibontakozó népi iparművészet megítélésével, értékelésével kapcsolatos szakmai vitákra, amelyek gyakran károsan befolyásolták a népi iparművészet kibontakozásának útját, BALASSA Iván előadása, majd a hozzászólások pedig részletesen taglalták a népművészet, népi díszítőművészet kapcsolatát, összefüggéseit a képzőművészettel, az iparművészettel és kulturális életünk más területeivel. Ma már nem vita tárgya, hogy népművészetünk, benne a népi díszítőművészet és a népi iparművészet nemzeti kultúránk szerves része, egyik szilárd pillére. Ma már elmondhatjuk, hogy GYORFFY István, VISKI Károly, BARTÓK Béla és KODÁLY Zoltán szándéka valóra vált, a népművészet, népzenénk, néptáncaink, népdalaink, a téralkotó népművészet különböző területei és termékei, az általuk képviselt esztétikai és érzelmi világ egész kultúránkat átszűr i; ápolása, fejlesztése, további útjának egyengetése mindazoknak feladata, akik a kultúra területén dolgoznak. Éppen ezért megítélésem szerint ezen a fórumon is határozottan le kell szögezni, hogy a népművészetünkkel kapcsolatos mai kérdések, a továbbfejlesztés problémái nemcsak néprajzi, művészeti, termelési vagy kereskedelmi kérdések, hanem egyúttal politikai kérdésként, politikai feladatként is kell kezelni azokat. Különösen így van ez napjainkban, amikor a művelődés fejlesztésének feladatait párthatározat és törvény rögzíti, és amikor a folklorizmus világszerte kibontakozó divatja sokféle társadalmi és gazdasági ok miatt - éppen a népművészettel, népi iparművészettel foglalkozókat állítja nehéz feladat elé. Ez a divat, inkább talán mozgalom nálunk is széleskörűen bontakozott ki az elmúlt években. A mozgalom helyes irányba terelése, kultúrpolitikai célkitűzéseink megvalósításának irányában állítása politikai és szakmai feladat is egyúttal. A népművészet iránti érdeklődés ma már társadalmi igény hazánkban, közművelődésünk és közműveltségünk egyik fontos alkotóeleme. Tudjuk, hogy ebben a vonatkozásban sok minden történt az elmúlt években, egyéni kezdeményezések is, tömegmozgalmak is. Több száz faluban működik „Röpülj pávaikor, citerazenekar, egyre több az ifjúság tömegeit vonzó táncház, megszámlálhatatlan a népművészeti értékek gyűjtésével, ápolásával foglalkozó szakkörök száma, és egyre több szervezetten vagy spontán tömörült közösség foglalkozik népi 389