Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Népművészet - népi iparművészet - Népi faragóművesség

135. kép. Mángorlók [KOZMA Károly felvétele] 136. kép. Sótartó (KOZMA Károly felvétele) ten paraszti esztétikai igényeket kielégítő, az ún. régi stílus megnyilvánulását képviseli. Ide sorolhatók voltaképpen azok a mindennapos tárgyak is (szerszámok, faedények, egyes bútorok), amelyeket faragással nem díszítettek, de generációk kezén kicsiszolódott formájuk, megjelenésük - mai megítélésünk szerint - önmagában esztétikai értéket hordoz. A parasztfaragásokat - az anyag könnyebb áttekinthetősége érdekében - Domanovszky legutóbb két nagyobb csoportra osztotta, aszerint, hogy női tevékenységhez, vagy férfimunkához kapcsolódnak. Most magunk is ezt a felosztást követjük az ide tartozó anyag bemutatásakor. A legtöbb díszített tárgy a nők tevékenységi körébe tartozik, egy részük szerelmi ajándékként készült, mint a textilfeldolgozás eszköze, a guzsaly, a véséssel, később véséssel és spanyolozással, majd karcolással díszített vetélő, aztán a rokkapálca, az orsókarika, a vászonfeszítő. Gyakran faragással díszítették a szövőszék egyes részeit. A parasztfaragások legjelesebb tárgyai közé tartozik a mosásnál használt mosólyuk, illetve a vászon neműek simítására szolgáló mángorló, mindkettő jellegzetes szerelmi ajándék. E két tárgy formájának és díszítésének a tanulmányozásakor kirajzolódok a népi faragóművesség több évszázados stílustörténete, az ékrovásos mértanias díszítéstől és kompozíciós elvtől, a felület egészét kitöltő, természetelvű növényi és emberábrázolásig. A női munka körébe tartoznak a csigacsinálók, a kapatisztítók (szerelmi ajándékok is), valamint a háztartás számos fából készült eszköze és tárgya, mint sótartó, kanáltartó, evőeszközök, fa tányérok, tálak, famozsarak, tésztaszűrők. Ide sorolhatjuk 381