Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Skanzenológia - Sóstói Múzeumfalu: A kezdetek... és a folytatás

tendrei szabadtéri néprajzi múzeum gondolata, már megkezdték a Göcseji Falumúzeum és a Vasi Múzeumfalu építését. Kézenfekvő volt tehát az, hogy az északkeleti tájak népi építészeti emlékei is regionális skanzenbe kerüljenek. Az ötlet megvalósítását elvileg támogatta a Néprajzi Múzeum, az Országos Alűemléki Felügyelőség, és - a legfelsőbb pártvezetés állásfoglalása alapján - 1966-ban a Művelődési Minisztérium is. Végül is a városi és a megyei hatóság is áldását adta a Sóstői Múzeumfalu megvalósításához. A szakmai és a hivatali akarat tehát megvolt, de hiányoztak helyben a megfelelő szakemberek. A Jósa András Múzeumnak ugyan volt egy néprajzosa, Erdész Sándor személyében, és néhány évig Balogh István is itt dolgozott, miután a forradalomban való részvétele miatt eltávolították Debrecenből. O azonban inkább történeti-néprajzi kérdésekkel foglalkozott, végül is levéltári területen bontakoztatta ki képességeit. Csallány Dezső igazgató elévülhetetlen érdeme, hogy - egyrészt - nyíregyházi működése során végig hathatósan és szívósan támogatta a Sóstói Xlúzeumfalu építését, másrészt az, hogy jó érzékkel ERDÉSZ Sándort bízta meg a regionális skanzen építésének irányításával. ERDÉSZ Sándor egy évfolyammal fölöttem járt az egyetemen, mint köztudott, Kállósemlyénből származott, és az első években még csizmában járt be az egyetemi órákra. Fblkloristának készült, és ebben a műfajban is maradandót alkotott. Valami nehezen érthető megvilágosodás következtében lett a Múzeumfalu lelkes és elszánt híve, aki éveken át, később igazgatóként, oroszlánként harcolt a múzeum megvalósításáért... Terveket, előterjesztéseket készített, telepítési koncepciót fogalmazott, vitatkozott tervezőkkel és kivitelezőkkel, sűrűn levelezett szakemberekkel, kollégákkal, folyamatosan tájékoztatta a hivatalt a munkák állásáról, előteijesztette az újabb igényeket és harcolt azért, hogy a legszükségesebb anyagi fedezetet megkapja hozzá. Az ERDÉLYI Zoltánhoz, szoros barátjához írt levelei megőrizték jajkiáltásait, segítséget kérő sorait a kritikus időkben, amikor a múzeum léte vagy nem léte forgott kockán. Érdemei elévülhetetlenek. A kezdetek után a további lépések már az épülő skanzen összes problémáját előtérbe hozták. A telepítési tervet, ERDESZ Sándor előmunkálatai alapján MENDELE Ferenc készítette, majd egy minisztériumi felülvizsgálatot követően, BALASSA M. Iván és SISA Béla szakértői közreműködésével vált véglegessé, jóllehet a közben lezajlott árvíz és a már kiszemelt épületek elpusztulása még további változtatásokat kívánt. A beruházás és a kivitelezés a tapasztalatlanság és sok más tényező miatt továbbra is zökkenőkkel haladt. Éveken át kísérten a megfelelő kivitelezői munkaerő hiánya és az anyagi lehetőségek elégtelensége. Mindenesetre a Sóstói Múzeumfalu építése, minden nehézség ellenére eljutott oda, hogy ÁBRAHÁM Kálmán akkori építési- és városfejlesztési miniszter 1979 szeptemberében, éppen 30 éve, megnyithatta. Személyes bánatom, hogy a múzeumot eleddig igazában még nem láttam. A különböző látogatások, tárgyalások során erre nem volt idő. A protokolláris rendezvények máshová szólítottak, később ERDÉSZ Sándor és PÁLL István vendégszerető gesztusai már a múzeum bejáratánál a szatmári szilvapálinka illatárjába taszítottak. Es amikor bátortalan kísérletet tettem a múzeum bejárására, mindig azt a választ kaptam: mit akarsz, hiszen legalább hússzor láttad. Ezért gyakran gondolok arra, legutóbb a Tájházszövetség országos találkozójakor: most már egyszer meg kellene néznem a Sóstói Múzeumfalut. 318