Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Népművészet - népi iparművészet - A duda (gájda) készítése Mohácson

Népművészet - népi iparművészet A duda (gájda) készítése Mohácson A baranyai délszlávok legkedveltebb és legelterjedtebb hangszere a duda (gájda) volt. Duda nélkül el sem lehetett képzelni a lakodalmakat, mulatságokat, Mohácson a sokacbált és busójárást mindig dudások kíséretével rendezték meg.

1 A szerbeknél esküvőkor még manapság is dudás (gajdos) kíséri a fiatal párt a templomira. Régen pedig lakodalomkor az volt a szokás, hogy a vőlegény házánál dudás, a menyasszonynál pedig hegedűs szolgáltatta a zenét, mert külön mulattak.

2 A századforduló táján, búcsúkor, vásárkor annyi dudás volt, hogy szinte minden sátorba jutott egy. Azóta nagyon megfogyatkozott a dudák és a dudások száma; ma már alig néhányat találni Mohácson. A dudakészítők közül is szinte az utolsóval találkoztam 1957 nyarán, a 73 éves Jancsics János személyében, aki hosszú élete során nagyon sok dudát készített.'' Fiatal legény korában kezdte tanulni a mesterséget, és olyan fokra vitte, hogy messze Mohácson túl terjedt a híre. Sokan jöttek hozzá a környékről egy-egy jól sikerült dudáért, amelyek közül nem egy múzeumba is került. Pedig elsősorban magának készítette a dudákat, hisz kedvelt szórakozása volt a gajdázás. Bálokba, lakodalmakba is eljárt játszani. Legtöbbször ilyen alkalmakkor tetszett meg a dudája valamelyik vendégnek, akinek - ha jó pénzt kapott érte - el is adta, magának pedig csinált másakat. Dudái öt fő részből tevődtek össze: a billegető, pipa,fújóka, bőgő és a bőr. - Először mindig a billegetőt készítette el. A billegető (dvojnicé) a duda szíve-lelke. A benne elhelyezett sípok adják sajátos hangját, a rajta levő lyukakon kanyarítja ki a dallamot a dudás. Készítése tehát nagy körültekintést igényel. .Akármilyen fa sem volt jó hozzá. Legjobb a juharfa (k/enová), de ha az nincs, jó a kajszifa is. A juharfa keményebb, élesebb, szebb hangot ad. Végső esetben a bodzafa is megfelel (baza), de csak akkor, ha sok napot kapott és jól megkeményedett. Juharfa kevés van Mohács környékén, legtöbbször a töttösi erdőből szokott hozni Jancsics János. Pár évvel ezelőtt kivágott egyszer egy csizmaszár vastagságú juharfát, az elég volt néhány dudához. A fát csak télen szabad kivágni, amikor kifagyott, különben nagyon nyers lenne. Otthon a fát elhasogatta, kiválasztotta azokat a részeket, amelyek nem bütykösek, megfelelő nagyságúra elfűrészelte, és egy kosárban feltette a padlásra száradni. Gyakran 20-25 darab fa is száradt ott hónapokon át, mert teljesen száraznak kellett lennie. 1. CSALOG József: Busójárás (poklada), a mohácsi sokácok tavaszünnepe. — A Dunántúli Tudományos Intézet Kiadványai (szerk.: SZABÓ Pál Zoltán) 11. szám. Pécs, 1949. 13. old 2. Baranya múltja és jelenje. Szerk: VÁRADY Ferenc. Pécs, 1896-1897. I. k. 306. old. 3. Az alábbi anyagot 1957 nyarán gyűjtöttem Jancsics Jánostól, aki röviddel ezután meghalt. A gyűjtés ittott előforduló hiányosságait ezért már nem tudtam kiegészíteni. Ugyanezen ok miatt el kell tekintenem attól is, hogy ezt a duda-típust összehasonlítsam más vidékek, elsősorban magyar dudáival. 319