Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Tornác a magyar népi építészetben

73. kép. Egyszerű tornác faoszlopokkal, Bakonszeg [BERECZKI Ibolya felvétele] Az is feltételezhető, hogy Szlovéniával és Kelet-Stájerországgal közös építészeti zónát alkotó területünkön az alpesi eredetű ácsművesség adaptálta a reneszánsz díszítő elemeket. Mindenesetre a délnyugat-dunántúli tornácok kiképzése számos reneszánsz vonást mutat, faragott faoszlopai közvetlen előzményének pedig a reneszánsz halluszterek tekinthetők. A faoszlopos tornácok másik területe Északkelet-Magyarország, ahol ugyancsak nagy hagyományai vannak a borona- és gerendavázas építkezésnek. Alaprajzilag és szerkezetileg az itteni tornácokat ugyanúgy alakították ki, mint Délnyugat-Dunántúlon. A tornácot alátámasztó faoszlopok gyakran díszítetlenek, a kisnemesi és a jobb módú parasztházakon azonban hengeresek és faragással, esztergályozással díszítettek. Ezen a vidéken is alkalmaztak az oszlopok között léces vagy deszka mellvédet. Feltételezhető, hogy e vidék faoszlopos tornácai is a reneszánszban gyökereznek, csakhogy itt a közvetítés útja más volt. Köztudott, hogy a 16-17. században az akkori erdélyi fejedelmek számos olasz építőmestert foglalkoztattak, tevékenységüknek sok emléke maradt meg. Nagyon valószínű, hogy az északkelet-magyarországi faoszlopos tornácok és díszítő elemeik Erdély felől hatoltak be erre a területre, és a nemesi, kisnemesi udvarházak közvetítésével kerültek be a paraszti építészetbe, talán már a 18. században. A faoszlopos tornácok harmadik zónáját a magyar nyelvterület középső sík vidékei és peremterületei alkotják, ahol általában a 19. század elején, máshol a század második felében terjedtek el az egyszerű, négyszögletes metszetű, vagy hengeres faoszlopokkal alátámasztott, gyakran léces vagy deszka mellvéddel ellátott tornácok. A faoszlopok felső végét sokszor egyszerű könyökfákkal támasztották az ereszgerendához, ezeket „darulábas" tornácoknak nevezték. A könyökfákat néhol fűrészeléssel, kicsipkézett deszkalapokkal díszítették. 249