Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Víznyerés - kutak Próbakommentár a Magyar Néprajzi Atlasz térképlapjaihoz

276. Kútformák és víznyerési módok a 20. század első feléhen; 277. A hengeres kút jellegzetes fedése a 20. század első felében; 278. A hengeres kút neve; 279. A gémeskút és gémjének néhány neve; 280. A gémeskút vödörtartó rúdjának neve; 281. A kútkáva neve. C. 216. Kútformák és víznyerési módok a 20. század első feléhen 1. A kérdőív adatait először a két alapvető víznyerési mód szerint szelektáltuk: - víznyerés a természetes vizekből (forrás, patak, folyó, tó), - víznyerés egyszerű eszközzel vagy épített vízfelhúzó szerkezettel (kút). Az utóbbi csoportot az eszközök, illetve a szerkezeti megoldások szerint választottuk külön. így térképünk ábrázolja a víznyerést a természetes vizekből, továbbá rögzíti a vízfelhúzó eszközök és szerkezetek (gémeskút, hengeres kút, horgos kút, csigás kút) földrajzi elterjedtségét. Tekintettel arra, hogy egy-egy kutatóponton többféle szerkezet is használatban lehetett, térképünkön csak a kutatóponton domináns (50% vagy több) típust jelöltük. A gyakoriságot - miután a kérdők' ezt külön nem kérdezte - a gyűjtők megjegyzései, illetve a mellékelt fényképek és rajzok alapján állapítottuk meg. Ahol erre nem volt lehetőség, ott mindegyik használt típust térképeztük. A fentiekből nyilvánvaló, hogy a típusok tényleges elterjedtsége nagyobb a térképen ábrázoltnál, ezt azonban egyenként nem volt módunk térképezni. A térképen feltüntettük azokat a kutatópontokat, ahol a 20. század elején már ártézi kútból nyerték a vizet, vagy vízvezeték volt. A kérdőív ugyan nem kérte, de néhány gyűjtő rögzítette a kutak közös használatát is, melyet ugyancsak feltüntettünk a térképen. 2. Térképünk tanulsága szerint a természetes vizekből történő víznyerés a 20. században erősen csökkenő tendenciájú, és csak néhány kutatóponton bizonyult dominánsnak. A víznyerés helye általában forrás, Szalafőn a tóka névvel jelölt ásott vízgyűjtő, Tihanyban a Belsőtó és a Balaton, Vezsenyen a Tisza. Az utóbbi helyen hagyományos kutat később sem építettek, a század elejétől ártézi kutak biztosítják a vizet. Megjegyezzük, hogy a természetes vizekből történő víznyerés még a 20. század első felében is szélesebb körű lehetett a térképen ábrázoltnál, hiszen erre a módozatra a kérdőív nem kérdezett rá, és ezért a gyűjtők csak a kutatóponton látható kutak iránt érdeklődtek. Feltételezhető, hogy a jószág itatására több helyütt épített kutakból húzták a vizet, ugyanakkor az ivóvizet természetes vizekből merítették. I lárom kutatóponton sem természetes víznyerő helyek nem voltak, sem hagyományos kutat nem alkalmaztak már a századforduló idején. Kishegyesen ártézi kutak, Krizbán és Türkösön pedig vízvezeték szolgáltatta a vizet. 226