Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A magyar parasztház függőleges tagolódása, veremház, barlanglakás

ezeken a vidékeken a faluban a korábbi zsúpfedelű, füstös konyhás, sár- vagy gerendavázas falú, két- vagy háromhelyiséges lakóház helyett korszerűbb anyagokkal és szilárdabb szerkezetekkel új házat építettek, több helyütt alája pincét építettek. A legtöbb háznál a pince lejárata a ház kamrájából vagy tornácáról nyílott, tehát kívülről semmi sem utalt a ház alatti pince létére. Néhol azonban, ahol a házat lejtős terepre építették, a ház elülső része alatt lévő pincének az utca felől nyitottak ajtót, néhol ablakot is. Ezek a lejtős terepre épített házak tehát az utca felől emeletesnek tűnnek, ezért neveztük ezeket a lakóházakat álemeletes, vagy emelt házaknak. Valójában a borvidékeken, a 19. század utolsó harmadában megjelenő ilyen építmények egyszintesek, a főleg bortároló pince aláépítését csak a kedvező terepviszonyok teszik lehetővé. Jellemző, hogy azokon a településeken, ahol ilyen házak vannak, nem minden ház követi ezt a formát, csak azok, ahol a háznak helyet adó udvar az utca felé lejt. A Mecsek hegység vidékéről való emelt házat, magyarul pincés házat mutatunk be.

3 A ház falát kőből és téglából építették, szarufás tetőszerkezettel és cserépfedéssel látták el. A lakórésze két helyiségből áll, elől az utca felől a szoba, mögötte a konyha helyezkedik el. Az udvarról a konyhán keresztül lehet bejutni a házba. A konyha fölött szabadkémény, nyitott kémény van, mely a szobai és a konyhai tűzhely füstjét a szabadba vezeti. A ház elülső része alá építették a pincét, melyet az utca felé vágott ajtón át lehet megközelíteni, közvetlenül az utcáról. A pincében vannak a bor feldolgozásához szükséges eszközök (kádak, hordók, prés stb.), és itt tárolják hordókban a bort. A Mecsek hegység környékén, a nagyobb szőlőterületekkel bíró községekben másutt is építettek ilyen házakat, lényegében hasonló szerkezettel és formában. Ugyanilyen funkciót látnak el a Balatontól északra lévő borvidék emelt házai is, melyeknél a pince ajtaja néhol az utcáról, máshol az udvarról nyílik. Emelt házak voltak Abaúj megyében (például a gönci „Huszita ház"), Tokaj-Hegyalja számos településén, Máramaros magyar településein (Visk, Técső) továbbá Székelyföldön és Kalotaszegen is. Az emelt lakóházakról a korábbi évszázadokból nem tudunk a magyar paraszti építészet területén. Ez a lakóházforma, mely típusnak sem nevezhető, a 19. század végén is csak szórványosan terjedt el Magyarországon, ezért jelentősége is csekély maradt. Veremházak és barlanglakások A magyar népi építészeti kutatások a szinte teljesen földbe mélyített, félig a földbe süllyesztett lakóházaknak több változatát tárták fel, amelyek a 19. század végén, illetve a 20. század első felében még ideiglenes jelleggel, vagy állandóan emberi lakásul szolgáltak. Ugyancsak elég részletesen tárta fel a kutatás az ún. barlanglakásokat, a puhább kőzetű partoldalakba, illetőleg a megkeményedett löszpartokba vájt, állandó jellegű, emberi hajlékul szolgáló építményeket. A kétféle, kezdetleges jellegű, de minden egyéb tekintetben különböző építménytípust külön-külön mutatjuk be. 3. FÜZES Endre: Népi építkezés Mecsek-Hegyalján. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. Pécs, 1959. 243-244. 208