Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A magyar parasztház függőleges tagolódása, veremház, barlanglakás

A magyar parasztház függőleges tagolódása, veremház, barlanglakás A ház függőleges alakulása, emelt ház A magyar népi építészet, a magyar parasztház évszázados alakulása során mindig vízszintes irányban bővült, fejlődött. Ezért igazi, mindegyik szintjén teljes értékű lakás funkciót ellátó, kétszintes (emeletes) parasztház a magyar nyelvterületen csak néhol alakult ki. E ténynek bizonyára több oka van, melyek közül ehelyütt röviden csak a következőket emeljük ki. A magyarországi településfejlődés az aprófalvas, viszonylag kis lélekszámú falvak irányába alakult. A településszerkezeten belül - függetlenül annak formájától és szerkezetétől - a feudális birtokviszonyok következtében elégséges nagyságú belsőtelek állt a jobbágyok és a zsellérek rendelkezésére, hogy a lakóházat és a gazdasági épületeiket felépítsék. Ezért a lakóház függőleges irányú fejlesztését a szűk beltelek vagy hasonló tényezők nem tették szükségessé. Hozzátartozik ehhez az is, hogy a magyarországi városfejlődés, az egészen nagy városokat kivéve, ebben a vonatkozásban a 19. századig alig szolgált példával a falu számára, hiszen a mezővárosok szinte teljes egészében a környezetükben lévő falvak építészeti képét mutatták. Végül rá kell mutatnunk arra, hogy a 19. század végéig a magyar népi építészet anyagai és technikái sem tették lehetővé a ház függőleges fejlesztését, kétszintűvé való alakítását. A 19. század derekáig, helyenként még továbbra is domináns föld alapanyagú (rakott sárfal, vert fal, vályogfal), vagy gerendavázas szerkezetű falak teherbíró képessége alacsony volt, ezért egy második szint, emelet súlyát már nem bírták volna el. A kőépítkezésnek csak behatárolt területeken voltak hagyományai, a tégla, mint domináns építőanyag pedig csak a 20. században terjedt el. Az elmondottak ellenére mégis számolnunk kell bizonyos mértékig a lakóház függőleges fejlődésével Magyarországon is. A fejlődésnek ez az útja az álemeletes, vagy emelt lakóházak esetében mutatkozott meg. Az emelt lakóházak a nyelvterület egyes részein, főleg a Mecsek és a Bakony hegység és környékének borvidékein jelentek meg a 19. század utolsó harmadában.' Ezeken a borvidékeken korábban a bor feldolgozása és őrzése a szőlőbeli présházas pincékben történt. A 19. század második felében a filoxérapusztítást követően a szőlő- és borkultúra átalakult, és ez egybeesett az említett területeken a falubeli lakóház átalakulásával, korszerűsítésével is.

2 Amikor tehát 1. FÜZES Endre: Népi építkezés Mecsek-Hegyalján. AJanus Pannonius Múzeum Evkönyve, Pécs, 1959. 243-244.; VAJKAI Aurél: A paraszti szőlőmívelés és bortermelés Veszprém megye déli részén. Néprajzi Értesítő, 1938. 33. 2. FÜZES Endre: Változások és regionális különbségek Baranya paraszti építkezésében. In: Népművészet tegnap és ma. Bp. 1976. 74-84.; VAJKAI Aurél: Veszprém megye népi építkezése. Néprajzi Értesítő, 1940. 331-333. 207