Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Település - népi építészet - A magyar népi építészet kutatásának forrásai és a kutatás története
ván az Alföld több pontján végzett teljességre törekvő falufeltárást a 10-13. században elpusztult falvak helyén, majd tanítványai, elsősorban KOVALOVSZKI Júlia 5 folytatta munkáját. MÉRI István felfogása szerint a középkori régészet voltaképpen történeti néprajz, és azt az időszakot vizsgálja, mely a néprajzi kutatást közvetlenül megelőzi, eredményeit elsősorban a néprajz összehasonlító tapasztalatai hitelesíthetik. Az elmúlt harminc év régészeti falukutatásai,''valamint a más céllal indított egyéb ásatások szórvány adatai a magyarországi falusi lakóház fejlődésének, alakulásának több csomópontját világították meg, továbbá sikerült a ház egyes elemeinek és szerkezeteinek, a falazatnak, alaprajznak, tüzelőberendezésnek és a füstelvezetés megoldásának milyenségét több korszakban rögzíteni. Bár az eddigi régészeti kutatások és az igénybe vett egyéb történeti és nyelvtörténeti adatok korántsem nyújtanak elégséges ismereteket a magyar ház eredetével és fejlődésével kapcsolatos kérdések maradéktalan tisztázásához, különösen nem regionális vonatkozásban, de a régészeti adatok alapján bizonyos fejlődési tendenciák és törvényszerűségek már rögzíthetők. b/ A 13. századi tatár pusztítás, majd a 16—17. századi másfél évszázados török hódoltság következtében az írásos emlékek (oklevelek, összeírások, adóívek stb.) jelentős többsége megsemmisült. Az írásos történeti adatok száma a 17-18. századtól jelentősen megnő, de időbeli és lokális szóródása meglehetősen egyenetlen. Erre az időszakra vonatkozóan az utóbbi évtizedekben a különféle levéltárakból számos kitűnő forrást tártak fel, néhány forráscsoport néprajzi igényű feldolgozása is megtörtént.' Jelentős forrást jelent az Országos Levéltár Urbaria et Conscriptiones fondjainak folyamatos átvizsgálása, feldolgozása és publikálása," melyek az építészet és főleg a lakáskultúra sok korábbi részletére adtak értékelhető adatokat. A térképészeti forrásanyag a népi építészet szempontjából jórészt feldolgozatlan. 1 liányoznak a térképeket közlő kiadványok, ennek ellenére a néprajzkutatók jó eredménnyel használták fel a lokális jellegű feldolgozásokban és történeti elemzésekben a II. József korabeli ún. I. Katonai felvétel, majd a 19. sz. közepéről származó II. Katonai felvétel térképlapjait, melyek sok esetben nemcsak a településszerkezetre mutattak rá, hanem az épületállomány elemzéséhez is támpontot adtak. Ugyancsak jó for5. KOVALOVSZKI Júlia: Ásatások Szarvas környéki Árpád-kori falvak helyén. Archeológiai Értesítő, I960.; KOVALOVSZKI Júlia: A dobozi és bashalmi Árpád-kori faluásatások. Folia Archeologica, 1964.; KOVALOVSZKI Júlia: A középkori falvak régészeti kutatása. Régészeti Füzetek, 1971. Ser. II. Bp.; KOVALOVSZKI Júlia: Településásatások Tiszaeszlár-Bashalmon. Bronzkor. III-IV és XI-XIII. század. Bp. 1980. 6. A főbb eredményeket összefoglalja: KOVALOVSZKI Júlia: A középkori falvak régészeti kutatása. Régészeti Füzetek, 1971. Ser. II. Bp.; valamint KOVALOVSZKI Júlia: Településásatások Tiszaeszlár-Bashalmon. Bronzkor. Ill-IV és XI-XIII. század. Bp. 1980.; HOLL Imre: Mittelalterarchaologie in Ungarn 1946-1964. Acta Archaeologica, 1970. 7. Például: BARABÁS Jenő: Népi építkezés Hódmezővásárhelyen a XVIII. században. Ethnographia, 1954. 448-466.; KNÉZY Judit: Faépítkezésre vonatkozó XVIII. századi adatok Somogyból. Ethnographia, 1972. 518-531.; VARGHA László: A magyar népi építészet építészettörténeti vonatkozásai. Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1958. 569-584.; ZÓLYOMI József: Nógrád megye népi építkezése a levéltári források alapján. A Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei, 1974. 5-74. 8. Az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának Forráskiadványai. Urbaria et Conscriptiones. 1-5. füzet. Bp. 1967-1979. 196
