Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Település - népi építészet - A népi építészet kutatásának főbb kérdései
42. kép. Kőistálló a 20. század elejéről, Kővágószöllős [FÜZES Endre felvételei CS. SEBESTYÉN Károly, az utóbbi évtizedekben DANKÓ Imre, NÓGRÁDI Géza, SZABÓ Ferenc, IJJVÁRY Zoltán és mások munkásságában. Mégis, átfogó rendszerezésük, nemzetközi kontextusba helyezett történeti feldolgozásuk egyelőre várat magára. A vízfelhúzó szerkezet típusát és terminológiáját, földrajzi elterjedésének ábrázolását ugyancsak a Magyar Néprajzi Atlasztól várjuk. Amint már utáltam rá, az itt vázlatosan áttekintett építmények, jóllehet különböző számban és összetételben, mindig egyfajta építészeti egységet alkotnak a parasztgazdaságokban. Összefüggésük, kapcsolataik feltárására, használatuk elemzésére SZOLNOKY Lajos mutatott példát avajdácskai udvar épületei tanulmányozásakor. Módszertani kísérletének sajnos sokáig nem akadt követője. Pedig a porta építményeinek, mint építészeti és funkcionális együttesnek az összehasonlító vizsgálata többféle értelmezési lehetőséget kínál. Az épületegyüttes attól függően, hogy milyen funkciójú építmények vannak közte, és melyek hiányoznak, továbbá, hogy ezek az épületek hol helyezkednek el, milyen az egymáshoz való viszonyuk - jelezheti a településszerkezet sajátosságait (például kétbeltelkűség, tanyásodás), az üzemszervezeti formákat (belterjes, külterjes), a termelési ágak részarányait a gazdaság üzemvitelében, a kiegészítő tevékenység súlyát, a családi munkamegosztás jellegét és az életmód egészének színvonalát. Néha túlzással azt mondhatnánk, hogy a porta építményeinek beható tanulmányozása, természetesen a lakóházzal együtt, lehetőséget nyújt a parasztgazdaságok és az udvarok táji és ökológiai modelljei felvázolásához. Az épületegyüttes összetételének, az épületek helyének változásai nyomon követése pedig szélesíthetné akár nagytáji, akár regionális érvénnyel — az életmód alakulásával kapcsolatos eddigi ismereteinket. 192