Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A népi építészet kutatásának főbb kérdései

Az első csoportba az alapvető termelőtevékenységet szolgáló építmények tartoznak: istálló, sertésól, csűr (pajta), abara, dohányszárító pajta, a kizárólag gabona tárolására szolgáló épületek (gabonás verem, boglyaformájú gabonás, szántalpas hombár, gerendavázas gabonás, magtár), továbbá a több célt szolgáló különálló kamra, a kukorica góré és a borpince. A második csoportba a kiegészítő termelő munkát szolgáló épületek közé sorolható, a baromfiól, az egyéb ólak (kecskeól, birkaól), a méhes, agalambdúc (galambház), a nyári állás, fészer, pálinkafőző kunyhó és az aszaló. A harmadik csoportba, a kiszolgáló építmények közé tartozik a nyári konyha, a sütőház, udvari kemence, mosó/láz, favágószín, kocsiszín, a kút, az udvari pince, a zöldséges verem, a kutyaól és az árnyékszék. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez a rendszerezés meglehetősen önkényes, és bizonyára hiányos is, és csak arra szolgál, hogy a magyar nyelvterület vonatkozásában a különféle építményeket egyáltalán számba vegyük és együtt lássuk. Az építmények táji szóródása igen nagy, és alkalmazásuk gyakorisága is igen eltérő. Rendszerezésünk szempontjából érdektelen az is, hogy az itt említett építmények összeépültek-e a lakóházzal vagy más gazdasági épülettel, illetve külön állnak-e az udvarban vagy az üzemhez tartozó külterületeken (szérűskertekben, szállásokon, pajtáskertekben, tanyákon, szőlőkben). A továbbiakban a fontosabb gazdasági és udvarbeli építmények kutatásával kapcsolatos eredményeket és problémákat szeretném vázlatosan áttekinteni. 36. kép. Sövényfalú pajta, deszkapajtával egybeépítve, Nemeske IFÜZES Endre felvétele) 185