Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Boglyaformájú gabonások

sorolta, amelyeknél a tetejükön levő szájon vagy kürtőn öntik be és merik ki a gabonát. A kürtőt lapos agyagfedő zárja. Szerinte ez az ősi forma, mert a gabona beöntéséhez és kiméréséhez legalább három ember kell. A második csoportba tartoznak a „hengera/akúak, hegyesebb vagy tompább kúpfedéllel,\ vízvetővel, melynek csúcsán emberderék nagyságú nyílás van, a hol a gabonát ki- és bemerik". A nyílást szalmakévével dugják be vagy cseréptállal fedik. E csoportnál a gabonás oldalán is van ajtó, hogy a gabonát könnyebben ki lehessen merni. A harmadik csoportot BÁTKY szerint „azok a mindenesetre ősi formájú kupola- vagy méhkasalakú sárépítmények teszik", melyek formailag - bár különböző funkciókkal - általánosak az Alföldön.

5 Nem sokkal később, Szegvár község népi építészetével foglalkozva, BARTUCZ Lajos emlékezett meg azokról az épületekről, amelyeket itt gabonásnak, é/etes veremnek neveztek.

4 A földbe mélyített vermekkel szembeállítva, a boglyaformájú gabonásokat újabb eredetűnek minősítette, és megállapította, hogy a magas talajvíz miatt építették őket a föld felszínére. Kutatása idején már csak a tanyákon használtak ilyen épületeket, korábban azonban a házak közelében állottak a faluban. Formai kritériumok alapján BARTUCZ is három csoportba sorolta őket. Az elsőbe a kúpos, méhkas formájú gabonások tartoznak, melyek oldalán nincs ajtó, hanem a leemelhető fedő alatti nyíláson öntik be a gabonát. Az építmény olyan magas, hogy a betöltést csak létrán állva tudták megoldani. A második csoportba BARTUCZ is a hengeres testű építményeket sorolta, melyekre kúpos fedelet illesztettek. Az oldalán deszkaajtó volt. Ezt a típust prémes gabonásnak nevezte. A harmadik csoportba a boglyakemence alakú, prém nélküli gabonásokat tette, e típust azonban a gyűjtés idején már csak néhány típus képviselte. Néhány kisebb adatközlés után

5 1940-ben VARGHA László vállalkozott arra, hogy a boglyaformájú gabonásokról az addigi ismereteket összefoglalja. VARGHA tanulmánya elsősorban a boglyaformájú tyúkólakkal foglalkozott, nem kerülhette el azonban a formailag rendkívül hasonló boglyaformájú gabonások tárgyalását sem.

6 Az addigi adatok alapján megrajzolta e gabonások elterjedését, amelyet a későbbi gyűjtések, kérdőívek,

7 mindenekelőtt a Magyar Néprajzi Atlasz gyűjtései csak kiegészíteni tudtak. A boglyaformájú gabonások a 19-20. században meglehetősen nagy területre terjedtek ki, és az adatok előfordulása szétszórt képet mutat. A korábban már említett településeken kívül (Csökmő, Szegvár) meglepő módon a Hajdúságban találjuk a legtöbb ilyen gabonást. A leírások különféle formai változatokra utalnak, e változatok földrajzi elkülönítése azonban - az emlékek elhomályosulása miatt - ma már nem oldható meg. GYORFFY István szerint a Hajdúságban vagy a felszínre építették, vagy a földbe ásott verem fölé emelték a boglyaformájú épületet. Általában a kertekben, ritkábban a ház mellett álltak." Böszörményben és Szoboszlőn nádból és sárból épült, vályogot ritkán használtak hozzá. A szárítás után kívül bemeszelték. Az egyik oldalán félhold 3. BÁTKY Zsigmond 1903.313-315. 4. BARTUCZ Lajos 1910. 48-51. 5. Pl. MADARASSY László 1930. 292-293. 6. VARGHA László 1940. 345-359. 7. FÜZES Endre és IKVAI Nándor .által összeállított kérdőívek, 1962. 8. GYORFFY István 1926. 135. 160