Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Település - népi építészet - Boglyaformájú gabonások
alakú nyílás volt, amit sárfedővel zártak le. Itt öntötték be és merték ki a gabonát." Egy másik adat szerint a szoboszlói gabonásoknak kupolaszerű fedelük volt, és itt töltötték be a gabonát. 1 0 Nádudvaron az épület vázát napraforgószárból állították össze az udvar magasabb részén, majd sárból rakták fel a falát. A gabonát vékával merték ki belőle." Polgáron az udvarban álltak a lakóház ablaka előtt, hogy mindig szemmel lehessen tartani. Felül nyílása volt, itt bújt be a kiméréskor segédkező gyermek." A nagyszalontai gabonásokról VISKI Károly így írt: „Módosabb emberek kid ön magtára is épül sárból vályogból, újabban kűbül, azaz téglából is. Ebben áll a szemes termény féle-, a neve gabonás. Régen sajátságos csonkakúp formára építették, mint a boglyakemencét,• vesszőből fonták, 3Q kép préme s„ gaboná E. Szegvá p kívül-belül sárra/ tapasztották, tetején rakták (szerzője ismeretlen] megs nagy cseréptállalfedték be."" GYÖRFFY István tudósítása alapján jelentős használatát lehet feltételezni a Nagykunságban is: „A kamra gabonaraktár gyanánt szolgál, de erre a célra régebben szusztkokat és vermeket építettek, milyenek elvétve még ma is láthatóak. A szuszik hatalmas boglya- vagy kazalszerű sárépítmény, oldalán egy akkora bejáró lyuk van, mint a kemence szája, mely sárelőtével elzárható... Olykor a szuszikot kombinálják a veremmel, vagyis a szuszik a földben mély üreggel folytatódik."' 4 A GYÖRFFY által feltárt gyakorlat nem lehetett előzmény nélküli, hiszen BELLON Tibor több levéltári adatot közöl, melyek szerint 1770 és 1790 között bizonyosan használták Karcagon ezt a szúszéknak nevezett építményt a gabona őrzésére. 15 Békésben több adat emlékezik meg a boglyaformájú gabonások alkalmazásáról. Orosházán és Kardoskúton a földbe ásott vermek mellett gyakoriak voltak ezek a fennálló gabonások, különösen azokon a határrészeken, ahol magas volt a talajvíz. Orosházán agyagos, szárítás nélküli vályogból, kötőanyag nélkül rakták fel a mintegy 3 m magas, 2 m átmérőjű, kerek alaprajzú, boglya alakú építményt. Embermagasságban kis nyílást hagytak. A tetején szűk ajtót készítettek, melyet nagyobb tállal fedtek be. Száradás után tapasztották és kiégették. Mintegy 40-50 q gabona fért bele. 1 6 A 9. ECSEDI István 1931. 117-118. 10. Füzes-kérdőív, PÁSZTOR E. gyűjtése, 1962. 11. Ikvai-kérdőív, SZATHMÁRI A. gyűjtése, 1962. 12. Ikvai-kérdőív, ÉLIÁS E. gyűjtése, 1962. 13. VISKI Károly 1919. 59. 14. GYÖRFFY István 1910. 147. Vö. még: SZOLNOK MEGYE NÉPRAJZI ATLASZA, Szolnok, 1974. r. I. 253. 15. BELLON Tibor 1973. 161-162. 16. NAGY Gyula 1961. 88-90.; uő. 1965. II. 170. 161