Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Változások és regionális különbségek Baranya paraszti építkezésében

marhatartás, illetve a juhtenyésztés. Az állattartó tevékenység hozta létre a külterületi állattartó üzemeket, a szállásokat és építményeiket az Ormánságban, a Duna mellékén és a Mohács-Szigeten. A termelőmunkának e sokrétűsége és jobbára külterjes üzemvitele, az a tény, hogy a paraszti munka jelentős része a lakótelepüléstől távol zajlott le, behatárolta a porta építményeit és beépítettségét. A fentebb vázolt lakóépületek mellett csak az önellátást biztosító, kisméretű üzemi épületek (istálló, pajta, kamra, ólak) találhatók a portán, amelyet helyenként a nagycsaládszervezet meglétét dokumentáló épületek (pl. hálókamrák a Dráva mentén, lakókamra az öregek részére német községekben), illetőleg mellékjövedelmet biztosító speciális építmények (méhes, szilvaaszaló) egészítették ki. A gazdálkodásnak, jövedelemszerzésnek ez a struktúrája, az általa meghatározott települési és építészeti képpel együtt - mint már utaltunk rá - a XIX. század közepéig változatlan maradt. Mindkettő változása, és ezzel együtt a baranyai parasztok kultúrájának átalakulása a század közepén indult, a 70-80-as években vett nagyobb lendületet, és a század végére az építészeti és lakáskultúra jellegét is teljesen átformálta. A változás rugói alapvetően társadalmiak és gazdaságiak voltak. A feudális kötöttségek széthullása, a bel- és külföldi piacok szélesedése, a szállítási lehetőségek javulása, az élelmiszeripar kibontakozása, sok egyéb más tényezővel együtt, a baranyai parasztokat is az árutermelés irányába indította el. A síkabb tájakon a gabonakonjunktúra hatására a földművelés lett a domináns termelési ág, melynek területi növekedését a vizek lecsapolása, az árvízmentesítés, a szőlőterületek kipusztulása, a legelőterületek szűkülése tette lehetővé. A terméshozam növekedését, a minőségjavulását pedig a munkaeszközök korszerűsítése, a talajmegmunkálás, vetés, aratás, hordás, szemnyerési munkák technológiai korszerűsítése biztosította. A vetésforgóban megjelennek a takarmánynövények és az ipari növények is. A megye dombosabb tájain, elsősorban a Hegyháton, a Mecsekben és a Geresdi hátság vidékén, takarmánytermesztésen és istállótartáson alapuló hús- és tejtermelés bontakozott ki, minőségi marhafajtákkal. A szőlők kipusztulása után az újratelepítés csak a minőségi borokat termelő tájakon vált kifizetődővé, ezeken a tájakon azonban (Mecsek déli lejtői, siklós-villányi borvidék) a jövedelemszerzés fő forrása maradt. Lényegében ez a három termelési ág biztosította a baranyai parasztok számára nemcsak az újratermeléshez, hanem a fogyasztási struktúra, ezzel együtt az életmód átalakulásához szükséges tőkét is. A gazdasági struktúrának - itt nagyon leegyszerűsítve vázolt - átalakulása természetesen nagy fáziskülönbséggel zajlott le a megye különböző tájain. A termelő tevékenység irányának és intenzitásának megváltozása ugyanilyen fáziskülönbségekkel, de a század vége felé egyre gyorsuló ütemben alakította át a megye települési és építészeti képét is. Ha Baranya paraszti építészetét egyetlen időbeli metszetben, a XIX-XX. század fordulóján vizsgáljuk, a változások főbb vonásait az. alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. A falvak utcahálózatát hatósági kezdeményezésre rendezték, a belső részek halmazos zsúfoltságát a legtöbb helyen megszüntették. Az utcahálózat rendezésével, 146