Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Változások és regionális különbségek Baranya paraszti építkezésében

illetve a falun átvezető kövesút (országút) kiépítésével a községek egykori központja több helyütt a perifériára szorult. Az átépítkezés az országút melletti részeken gyorsult meg. A rendezéssel együtt kialakult és megszilárdult a belső telkek rendje is, mely azután napjainkig nem változott. 2. A külterületi üzemrészek megszűnésével, az intenzív üzemvitel következtében megszaporodtak a portán a gazdasági épületek. Az istállót és a pajtát a korábbinál lényegesen nagyobbra építik, általában a kor legjobb építőanyagaival és szerkezeteivel. A termeivények megőrzésére kamrákat, gabonásokat, górékat építettek, és több helyütt a portára vagy a ház alá került a borpince is. 20. kép. Pusztuló tornácos ház, Nemeske (FÜZES Endre felvétele) 3. Ezzel együtt kialakult és megszilárdult a porták beépítési rendje. A Hegyháton és általában a németek lakta vidékeken zárt porták képződtek, melyek egyik oldalán a lakóház áll, szemben vele a tárolóépületek és ólak csoportja. Az udvart hátul a nagyméretű istálló és pajta zárja le, mögötte a szérűskert, a veteményes kert és a gyümölcsös foglalja el a beltelek többi részét. A többi tájon általában a soros beépítés vált uralkodóvá, ahol a gazdasági épületek a ház mögött helyezkednek el, gyakran azzal egy tető alá építve. Ilyenformán a paraszti munka zöme a portára összpontosul, és ez egyúttal racionálisabb munkaerő felhasználást tesz lehetővé. 4. A század utolsó harmadától - a birtok egyben tartása érdekében kialakult öröklési rend és a gyorsan terjedő egykésedés következtében - a beltelkek és a porták többé nem osztódnak. Az újabb generációk a falu szélén vagy új kimérésű területen létesítenek új portákat, elsősorban a német és a délszláv vidékeken. 147