Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A kicsépelt gabona tárolása a magyar parasztok gazdálkodásában

rajzkutató szemének is szokatlan vagy archaikus építési mód, illetőleg épülettípus, mint speciális tároló gyakorlatát rögzíti. A két világháború között, a rendelkezésre álló adatok és források alapján készült rendszerező munkák figyelmet fordítottak a gabona raktározására szolgáló építményekre és edényekre is. Különösen BÁTKY Zsigmond és GYORFFY István törekedett arra, hogy a paraszti gabonatárolás módozatait az anyagi kultúra tarka szövevényében elhelyezze, illetőleg értékelje. Mindezek a munkák azonban a gabonatárolás egyik vagy másik módjára mutattak rá, korántsem jelentették a téma összefoglalását. Az 1945 utáni hazai kutatások ebben az irányban is kiszélesedtek. Mindenekelőtt a szálas gabona elhelyezésére szolgáló csűrök, pajták alkalmazásának gyakorlatát és típusait tárta fel több tanulmány, a kapás kultúrákkal foglalkozó monográfiák pedig e növények raktározási kérdéseit világították meg. Több dolgozat, köztük a szerző néhány munkája, foglalkozott a szemes gabona raktározásának egyik vagy másik építményével, illetőleg táji gyakorlatával. Az egyre sokasodó néprajzi feldolgozások, monográfiák, tematikus adatközlések és forrásfeltárások, továbbá a Magyar Néprajzi Atlasz terepmunkái a tárolási módozatok széles skálájára és helyi változataira világítottak rá. Az adatok hozzávetőleges rendszerezése is azt igazolja, hogy a magyar nyelvterületen a szemes gabona tárolásának többféle, történetileg értékelhető, tájilag is jól körülhatárolható módozatai éltek a parasztgazdaságokban és ez a ma már viszonylag jól áttekinthető anyag megérett a feldolgozásra. Az értekezésnek az a célkitűzése, hogy rendszerezze, elemezze és értékelje a magyar nyelvterület, tágabb értelemben a Kárpát-medence paraszti használatú gabonatároló alkalmatosságait, mindazon edényeket és építményeket, amelyek a kicsépelt, kinyomtatott gabonaneműek tartós raktározására szolgáltak, és amelyeket hosszabbrövidebb ideig, kisebb vagy nagyobb tájon alkalmazásban voltak. Megállapítása ezek történeti rétegeit, tisztázza az egyes módozatok eredetét, múltját, továbbá alkalmazásának területeit. A dolgozat kísérletet tesz arra, hogy megvizsgálja azokat a történeti, gazdasági, társadalmi tényezőket, amelyek az egyes gabonatárolási módozatok elterjedését, továbbélését, majd eltűnését magyarázzák, továbbá, hogy rámutasson azokra a törvényszerűségekre, amelyeket a raktározási módozatok elemzése tárt ugyan fel, de alkalmasak arra is, hogy szélesebb értelemben a magyar parasztság anyagi kultúrájának történeti alakulását megvilágítsák. II. A vizsgálat módszere Az értekezés elsősorban néprajzi jellegű forrásanyagra épül. Felhasználja a magyar és az európai néprajzi szakirodalom témára vonatkozó adatait és elemzéseit, a néprajzi archívumok, múzeumi gyűjtemények adatait. A szerző terepgyűjtéseket végzett 1956 és 1970 között a magyar nyelvterület több részén, majd kérdőívet állított össze és azt kiküldte több száz kutatópontra. A szerkesztőbizottságok engedélyével felhasználta a Magyar Néprajzi Atlasz, Szolnok megye néprajzi atlasza, az akadémiai Nagy Szótár és az Új Magyar Tájszótár témára vonatkozó kéziratos adatait. A téma komplex, történeti vizsgálata megkívánta a történeti, agrártörténeti, nyelv136