Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A kicsépelt gabona tárolása a magyar parasztok gazdálkodásában

történeti, nyelvészeti kutatások idevágó adatainak, elemzéseinek a felhasználását, továbbá a mezőgazdasági, a földrajzi szakirodalom, valamint a levéltári forráskiadványok, az útleírások, a történeti statisztikák, tájleírások stb. szórvány adatainak összegyűjtését is. A vizsgálat földrajzi kerete a magyar nyelvterület, tágabb értelemben a Kárpát-medence. Néhány tárolási mód a szélesebb európai kitekintést is igényli. A dolgozat a recens néprajzi adatokkal leginkább megvilágítható időszakra, vagyis a 19. századra koncentrál. A rendelkezésre álló forrásanyag azonban lehetővé tette az egyes típusok középkorig, sőt a honfoglalás korig visszanyúló elemzését is. A tárolási módozatok vizsgálatát a dolgozat a 19. század végével zárja le. Ezzel az időszakkal ugyanis a gabonatároló edények és építmények fejlődése lezárul. Az értekezés két részből áll. Az első rész a számottevő előtanulmányok nélkül öszszeállított tipológiát tartalmazza. Itt a szerző a kicsépelt gabona tárolásának egy-egy hagyományos gyakorlatát, a logikailag csoportosított típusokat történetileg elemzi. Mindegyik típusnál először a néprajzi adatok segítségével rögzíti a típus elterjedését, táji változatait, majd kísérletet tesz arra, hogy a rendelkezésre álló történeti források segítségével felderítse a típus eredetét, alkalmazásba kerülésének útját és idejét a magyar nyelvterületen , valamint azokat a társadalmi és gazdasági okokat, amelyek használatát, elterjedését és továbbélését determinálták. Az értekezés második része összefoglalóan elemzi és értékeli mindazokat a történeti, gazdasági, társadalmi és néprajzi tényezőket, amelyek a gabonatárolás módozatait a magyar parasztok gazdálkodásában meghatározzák. III. Eredmények E A történeti források szegénysége, hézagossága ellenére a magyar gabonatároló alkalmatosságok két történeti rétege különíthető el: - a feudalizmus időszakára jellemző tárolónak minősíthető a gabonás verem, az ácsolt láda, a gabonás kas és a többcélú tárolóépület; - az árutermelésre való áttérés idején alakult ki és terjedt el a boglyakemence alakú gabonás, a szántalpas hombár, a különféle megformálású gerendavázas gabonás, a beépített rekeszték és a szegeit láda. 2. A feudalizmus időszakában, a lényegében önellátásra berendezkedett jobbágyüzemek gabonatartó alkalmatosságai földrajzilag két zónára különíthetők. A Kárpátmedence középső területein és annak peremén a gabonás verem több száz éven keresztül szolgált a kicsépelt gabonaneműek raktárául, míg a Kárpát-medence dombos, hegyes területein, a csapadékosabb zónákban az ácsolt láda és a gabonás kas ugyancsak évszázadokon keresztül kielégítette a tárolás igényeit. Az utóbbi két edényben tartották jobbára a gabonát azokon a területeken is, ahol többcélú tárolóépületet (kástu, gabonás) építettek. 137