Cseri Miklós - Horváth Anita - Szabó Zsuzsanna (szerk.): Fedezze fel a vidéki Magyarországot!, Kiállításvezető (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

I Észak-magyarországi falu - I-17 Csűröskert

Csüröskert _ a csűröskert, amelynek legfontosabb épülete a csűr Ebben történt a csépeletlen gabona és a széna tárolása, illetve itt folyt a cséplés is. sövényfallal épült. Funkciójában már különbözik az előző csűrtől, hiszen csűrágai egy, illetve két fiókkal toldottak, és már nemcsak a kézi szemnyerésre alkalmas, de a nyomtatásra és a gépi cséplésre is. Az egyik csűrágat a 20. század elején juhakollá alakították át, az állatok teleltetése céljából. Ezért a csűrpadot gömbfákkal fedték, és a hőszigetelés javítása érdekében kukoricaszárral, szalmával terítették le. A múzeumban egy szögligeti és mikófalvi csűr áll. Előbbi keresztfejes boronafalú*, zsúpfedésű építmény, amely a 19. században épült. Részei a szérű*, ami a cséplés helye; a fiók, ahol a cséplésre váró gabonát helyezték el; valamint a pelyva* gyűjtésére szolgáló pelyvás és a csűrpad. Itt tartották a cséplésre váró nedves kévéket, és a tetőfedésre félretett kicsépelt gabonát, szintén kévébe kötve. A mikófalvi csűr Heves megye északkeleti részén, a 19. század második felében jellegzetes falszerkezettel, gerendavázas Kétbeltelkesség - csűröskert Az Észak-Magyarországon elterjedt kétbeltelkes rendszer jellemzője, hogy a lakó- és a gazdálkodási telkek térben elkülönültek egymástól. A lakótelek a településen belül állt, ahol kis udvar tartozott hozzá, míg a másik, csűröskertnek is nevezett nagyobb telek a falun kívül kapott helyet. Ide építették az istállókat, az ólakat és a csűröket is, ahol az állatokat és a gazdasági eszközöket is tartották. Jellemző volt, hogy a férfiak jórészt a külső telken tartózkodtak, melyet alvóhelyként is használtak, míg a falubeli lakóház az asszonyok és a gyerekek otthonaként funkcionált.