Cseri Miklós - Horváth Anita - Szabó Zsuzsanna (szerk.): Fedezze fel a vidéki Magyarországot!, Kiállításvezető (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

I Észak-magyarországi falu - I-18 Pincék

«CSV: Pincék A múzeumi falu határában álló pincék emlékeztetnek arra, hogy Észak-Magyarországon több történelmi borvidékünk található. Nagy hagyománya van a borkészítésnek és számos falu határának szerves részét alkotják a szőlők és a szőlő feldolgozásához, a bor készítéséhez szükséges szőlőhegyi pincék. Ezeknek több típusa ismert, vannak egyszerű lyukpincék és hatalmas présházzal rendelkező építmények is, nem egyszer utcás rendben. Az emődi, vályogfalú, náddal fedett pince a Tehéntánc nevű szőlőhegyről származik. Itt a legenda szerint egy bőséges termést követően a legelni elengedett tehenek beleittak a pincék előtt fakádakban álló, már erjedő mustba, és ennek hatására elkezdtek táncolni a szőlőhegyen. A présház közepéből vezet le a pincegádor* a pincébe, ahol a boroshordók sorakoznak. A présházban látható a daráló, a prések, a különböző méretű fakádak, a puttonyok és üvegek. A diósjenői, kisméretű présházzal rendelkező pince kőlábazaton, vályogfallal és zsúpfedéssel épült, a présházban patakkőből rakott padkákkal: ezen tárolták a szőlőfeldolgozás és borkészítés eszközeit. A kutatások szerint a présház 1838-ból származik, még a filoxéravész előtti korból, mikor még borkereskedők is éltek a településen. A harmadik a Magyarnándorról származó présház nélküli lyukpince, mely a legegyszerűbb típusú pince a tájegységben.