Cseri Miklós - Horváth Anita - Szabó Zsuzsanna (szerk.): Fedezze fel a vidéki Magyarországot!, Kiállításvezető (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

I Észak-magyarországi falu - I-1 Noszvaji pinceház

Noszvaji pinceház előtt kőfalú, cseréppel fedett gádor* áll. Az így keletkező zárt tér fontos tárolóhely volt, hiszen az egyhelyiséges, szobaként és konyhaként egyaránt funkcionáló lakás szűkösnek bizonyult. Szerszámokat, régi ládában élelmiszert, hordóban terményt, lisztet, fát, favágó tőkét is raktároztak a gádorban. Az 1930-as éveket mutatja be a pinceház, ekkorra fellendült a gyümölcstermesztés a faluban, és szükség volt rugalmas, de könnyű kosarakra a szállításhoz: a nagyobb hátikosarak másfél, a kisebbek viszont csak egy kilót nyomtak. Kosárfonással sokan foglalkoztak Noszvajon ebben az időszakban, egyesek egész éven át, mások csak a téli időszakban, a nyári summásjövedelem kiegészítéseként. A munkában sokszor az egész család részt vett, még a legkisebbek is, a kosárfonás ugyanis sok fázisból álló folyamat. Kosárfonás A kosárkészítés folyamata: a pállítás, vagyis az alapanyag kemencében történő gőzölése, ezt követi az ágak fethasogatása, majd a veszszőkaparás, vesszőhúzás, az egyengetés, a fül készítése, végül a hátikosár megfonása és a szegés. Egy kosár elkészítéséhez 10 karót és 50-60 szál vesszőt kell felhasználni, a szegővesszőket mészbe kell mártani, mindez hozzávetőlegesen 5 órát vesz igénybe.